2010. január 28., csütörtök

Könyvtár

BME könyvtára

A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek, könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.

Szent-Györgyi Albert



Hát egy pár napja nem frisseltem.... Viszont ennek fontos oka van, ugyanis egész héten a Csongrád megyei Somogyi Károly Megyei Könyvtárban gyakornokoskodom és ez most kitölti a hetem nagy részét.



Imádom a könyvek illatát. Sokan nem szeretik a könyvtárakat, mert nincs benne levegő, túl csöndes, zsúfolt, áporodott, stb. De nem minden könyvtár ilyen, és azoknak a régebbi könyveknek is megvan a történetük, a kalandjaik, hogy maradtaak fenn.... hányan olvasták...



Ma lent voltam a könyvtár kötészeti osztályán (ahol a könyveket is restaurálják és javítják) és még jobban elcsodálkoztam hogy mennyi tudás és ismeret kell egy szakmához.



6 -an dolgoznak a kötészetben és szinte egy egész nyomda feladatát elvégzik. Ezért most szép, régi és érdekes könyvtárakról hoztam képeket. Ezek a kedvenceim.


Heast Kastély könyvtára


OSZK (Országos Széchényi Könyvtár)

Székesegyházi könyvtár

Zirc könyvtára

Jugyu könyvtára:

2010. január 24., vasárnap

Kiállítás képekben


Tegnap sikeresen megnyitottuk a kiállítás, és most hoztam egy pár képet megmutatni, milyen stílusú és hangulatú a kiállítás!
A kiállítás megtekinthető még FEBRUÁR 5-IG Törtelen a Malomban!!!



Perlaki Gabriella ( hagyományőrző: szalma, szőttesek gyöngy):


Kocsis Ákos (digitális technikával és fotoshoppal készült fényképek):


Kicsit véresen:-)




Szénnel készült képek


Borbély Ágnes (szobrász művész)



Kocsis Vivien ( fotók: Szupermakro technikával)


Ez az egyik kedvencem:-) érdekes...



Az ő és a cica szeme

Antal Bettina (Fotók és designe munkák, makro technikával)


Tőle ez a kedvencem:-)







Szép a sirály fent :-) nézzétek.....és a tulipán


Perlaki Gabriella( folytatás: gyöngynyakláncok)

A nyakláncok eladók ha van rá érdeklődő, lent a megjegyzésben jegyezze be:-)



Perlaki Anikó ( Hagyományőrző: keresztszemesek, hímzések, csipke)





Csipkék keresztszemes terítőn:-)

2010. január 22., péntek

Kiállításom megnyitója

Ezúton is szeretnék meghívni minden kedves érdeklődőt

a Kultúra napjának alkalmából rendezett kiállításra,

melynek kiállítói törteli művészek:

Antal Bettina (fotók)
Borbély Ágnes (szobor, képek)
Kocsis Ákos (fotók)
Kocsis Vivien(fotók)
Perlaki Anikó (hímzések)
Perlaki Gabriella (én , gyöngy, szalma)
A kiállítás helyszíne: Törtelen a Malom Művelődési Központban található
Megnyitás időpontja : 22-ÉN (pénteken) 17 órakor.
Minden kedves barátot, ismerőst, helybélit szeretettel látunk:-)

2010. január 21., csütörtök

Saját Twilight ficem


Utazás a boldogságba


Hát ezt is elkezdtem...

Nagyon sok Twilight ficet olvasok, és én is gondolkodtam már régóta, hogy kéne írni valamilyet Alkonyat témában.Ez az első ficem, úgy olvassátok, de gondoltam hátha más is olvasná:-)

Aliceről és Jasperről még viszonylatilag kevés van, és én úgy gondoltam megírom a saját verziómat. A történet még azelőttről kezdődik, mielőtt csatlakoztak volna a Cullen családhoz, és két nézőpontú.
Előzetesként ennyit!
Mindenkit arra kérek, aki elolvassa vagy érdeklődik iránta, írjon hozzászólást a fejik alá( véleményt, kritikát, mi tetszik, mi nem tetszik, várom az építő kritikákat), de ha tetszik, azt is fejtsétek ki!
Jó szórakozást! Jó olvasást és várom a kritikát!
Utazás a boldogságba


1. Ébredés és ráébredés

Alice

A porban feküdve tért magához. Nem tudta hol van, hogy került oda. Nem emlékezett semmire. Lassan kezdet feltápászkodni. Felemelte a fejét, majd két karjával lassan felemelte a törzsét és ülő helyzetbe tornászta magát. Este volt és sötét, az utcán nem látott senkit. Körülnézve, egy macskaköves utcán feküdt eddig. Semmire nem emlékezett előző életéből, és nem tudta mivé változott most. Egész testében érezte a sajgást, mely a perzselő tűz után maradt, mintha az belülről égette volna.

Végignézett ruháján és ezt a nevet találta rávarrva a szíve felőli oldalon, koszos pöttyös hálóingére: -ALICE. Szóval ennyi maradt meg előző életéből. Csak a nevére emlékezett.
–Gyerünk Alice, képes vagy rá!- bátorította magát, miközben a fal mellett támaszkodva próbált felállni.

Nem tudta mivé változott, de azt tudta, hogy sürgősen el kell onnan mennie, ahol most van. Meglepődve érzékelte, hogy egyáltalán nem fáradt, nem szédül és semmilyen hasonló tünetet nem tapasztalt magán, amire előre felkészült a szörnyű, kínzó fájdalom után. Érezte a szomjat mely kiszárította torkát, de még a gondolatát is elviselhetetlennek tartotta, hogy kárt tegyen másokban.

Futva indult neki megkeresni a város szélét, minél messzebb attól a helytől, ahol felébredt. Aztán egyszerre hirtelen megtorpant. Egy nagyobb tócsa mellett suhant el, amikor belenézett a koszos vízbe, és elámult attól, aki visszanézett rá. A lány a víztükörben gyönyörű volt mindannak ellenére, hogy fél orcáját saras homok borította, rövid, sötétbarnás-fekete haja pedig kócosan és csapzottan meredezett a szélrózsa minden irányába. Viszont az arca és a bőre fehér volt, szinte világított a félhomályban, pont úgy, mint amikor a hóra rásüt a nap, és megcsillannak a hókristályok. De ami a legriasztóbb volt mind közül, az a szeme. Vöröses és mélybordó keveréke. Mintha még az előbb még forrongó vére kavarogna a szemeiben.

Miután kicsit bámulta még tükörképét, ismét futásnak eredt és eldöntötte, hogy az első adandó alkalommal megpróbálja megtisztítani arcát és valahonnan megpróbál tiszta ruhát is szerezni. Mire mindezt végiggondolta, már a városka melletti erdőben találta magát. Olyan gyorsan szaladt mintha repülne, lebegne és közben pillanatok alatt elérte a városka szélét. Gondolta kipróbálja, milyen lehet, ha igazán mindent belead, és csak a futásra koncentrál. Az élmény egyszerre volt lehengerlő, felvillanyozó, és megállapította, hogy az koromsötét erdőben is ugyanolyan jól lát, mint nappal. Bár iszonyatos sebességgel szaladt, mégsem ment neki semminek, ugyan olyan élesen látta a fákat, mintha lassabban ment volna.

Hirtelen vízcsobogást hallott, majd eldöntötte lelassít és megmosakszik. Az erdő közepén talált egy kis patakocskát. Lehajolt, és elképzelte milyen hideg lehet a víz, majd mély levegőt vett és belemártotta két tenyerét, tálat formálva velük. De megint kellemesen csalódott. A víz olyan volt számára, mint a méz. Meleg, selymes és szinte simogatta.
Felvidult, majd frissen és gyorsan lemosakodott.

Lepihent egy fa tövében, hogy megszárítkozzon és közben a sötétben meresztgette a szemét. Mintha mindent nagyító alatt nézett volna. A növények élénkebbek lettek, körvonalaik tisztábbak. Látta az apró rovarok táncát egy mellette lévő falevélen, hallgatta a tücskök dallamos ciripelését. Szinte neki is dalolni támadt kedve. Olyan meghitt… olyan békés…
És ekkor, ahogy ott ült, hirtelen irtózatosan elkezdett kaparni a torka. Szomja visszatért. Hát gondolta, tesz egy próbát, megkóstolja a kis patak vizét.
Mikor az első kortyot a szájához érintette, abban a pillanatban ki is köpte. A víznek mintha savagyú íze lett volna, ingerelte a torkát és eldöntötte soha többet nem iszik vizet. De szomja még mindig nem enyhült, és egyre erőszakosabban és fájdalmasabban kapart a torka. Furcsa és édeskés illatot hozott felé a szél a levegőben, majd hirtelen lábdobogást hallott.

Ekkor tudatosodott benne, mit kell tennie, hogyan csillapíthatja szomját. Az állat illata kellemes volt édeskés, szinte hívogatta, mint sivatagban a szomjazót az oázis vize.
Nem ihatott emberek véréből, képtelen lett volna rá, de le kellett csillapítania a szomját, szüksége volt hozzá a túlélésre.

Lassan felállt, és közelebb lopózott. Léptei hangja elhalt a fűben, a szarvas teljesen nyugodtan nézelődött, mit sem sejtve a közeledő veszélyről. Majd egy ág reccsent Alice lába alatt. A szarvas felé fordította fejét, és farkasszemet nézett az alacsony kis teremtéssel, aztán futásnak eredt.
Alice ekkor nekilendült, és elkezdett versenyezni a szarvassal. Gyorsan utolérte, majd szinte párhuzamosan szaladt mellette. Nem is szaladt, inkább szökdelt. Ha valaki látta volna, azt hitte volna, táncol. Hol az állat jobb, hol a bal oldalán tűnt fel.
Alice élvezte a futást és a kergetőzést, a játékot a szarvassal, de fojtogató szomja egyre jobban kínozta.
Aztán a tánc komolyra fordult, Alice egyszer csak rávetette magát az állatra. Megragadta a nyakánál és ösztönösen elfordította a fejét, hogy közelebb férje az ütőérhez. Nem akart neki fájdalmat okozni, és próbálta annyira megkönnyíteni amennyire csak lehet. Mikor már érezte, hogy szomja lecsillapodott, leengedte a szarvast a földre majd bűnbánóan hallgatta, ahogy szegény pára kileheli lelkét.

Tette után nem ment messzire, egy fa tövében kuporodott le és megpróbálta feldolgozni, mi is történik körülötte. Mostmár pontosan tudta mivé változtatták. Vámpírrá. Ismerte a szót régebbről, mintha már halotta volna. Nem akarta magának sem beismerni, de el kellett fogadnia a tényt hogyha „életben” akart maradni (akármilyen élet is volt ez) szüksége volt vérre. Nem tudta milyen időközönként, de abban biztos volt, hogy csak állatok vérét fogja venni. Még ezt is nagy áldozatnak tartotta. Úgy rémlett számára, régen nagyon szerette az állatokat.

Megdermedt, szemei előtt megjelent egy kiscica, amint kosarában fekszik, mely ruhákkal és gombolyagokkal volt teli. Aztán, feltűnt egy kislány, aki kezébe veszi a macskát és elkezdi simogatni a feje tetején, majd a nyaka alatt, mire a macska hálás dorombolást hallatott.

Majd a kép hirtelen eltűnt, és ő megint az erdőben találta magát.
- Érdekes - gondolta. Olyan volt ez a kép mintha egy emlék villant volna fel előtte - lehet, hogy saját élete egy emlékképe - de mégis nagyon tisztán látta, mintha ő maga is ott lenne.

Miután szomját lecsillapította a másik aggasztó szükséglet kezdte foglalkoztatni, miszerint nem ártana egy új tiszta ruhát kerítenie valahonnan. Viszont ezzel visszatért a régi problémához, hogy be kell mennie a városba, mert csak ott találhat magának új ruhát.

Azt már előre tudta, hogy nem lesz képes emberek között élni, - legalábbis a vérszomj, és a vörös szem ezt igen megnehezítették volna - de arra a gondolatra jutott, hogy ha csak éjszaka megy be, azért amire szüksége van, és napközben az erdőben marad, abból nem lehet baj.
De még mindig nem tudta, honnan szerezhetne hétköznapi ruhát rongyos hálóinge helyett. - Majd útközben kitalálom-morfondírozott, és kecsesen szökdécselve bevettette magát az erdőben célirányosan a városka felé. Az útra tökéletesen emlékezett és szinte pillanatok alatt odaért a város széléhez.

Egy pap jelent meg szemei előtt, fekete reverendában és egy nagy ládát vitt a kezében. A hely ahova tartott egy kicsi, alacsony épület volt négyzetes ablakokkal. A pap benyitott, és egy kis parókiára léptek be. A falakon mindenhol szentek festményei sorakoztak, és faragott kereszteket is látott. A pap letette a dobozt egy padra, és eldöntötte, hogy holnap a misén kihirdeti, hogy a ruhákból válogathatnak a szegényebbek.
Ezzel sarkon fordult, és kiment az ajtón.

Alice újra a városka szélén találta magát az erdő mellett. Ez már a második ilyen látomás volt mióta magához tért. – Ez nem lehet véletlen- gondolta.
Az előző és a mostani is, mind egy gondolatához kapcsolódott, bár nem konkrétan azt látta mit kell tenni, csak egy döntést, ami az ő gondolatához kapcsolódott. A lány a macskát akarta megsimogatni, de ő előtte az állatokról gondolkodott, és most ruhára lenne szüksége, erre lát egy papot aki, épp a holnapi adományozásra szánt ruhákat készítette elő.

Habár még minden nagyon új, friss és riasztó volt számára egyre jobban kezdett neki tetszeni ez a képesség, és elhatározta, ha megszerezte a ruhát, megpróbál rájönni hogyan működik.

Elindult, hogy megkeresse a templomot, aminek közelében a kis parókiát sejtette, és nem is tévedett. A hely pont úgy állt ott, ahogy a látomásban látta. Szétnézett az utcán, de szerencsére senkit nem látott, ahhoz túl késő volt. Odasompolygott a kicsi ablakok mellé és megállapította, hogy ahhoz épp elég nagyok, hogy bemásszon valamelyiken. Nem akart nagy zajt csapni. Óvatosan megpróbálta kinyitni az ablakot záró reteszt, de az nem engedett. Gondolta, megpróbálja belökni középen és hátha elengedi a retesz, ha nagyon megnyomja. Nekidőlt, hogy benyomja, majd egy reccsenés és csörrenés után az ablak két szárnya befelé nyomódott, és kinyílt. Gyorsan körbenézett nem jelent e meg valaki a zajra, de közel, távol nem látott senkit. Majd bemászott. A földön megtalálta a kilincs darabjait, és a reteszt kitörve az ablakpárkányból.

Sajnálta az esetet, de momentán jobban szeretett volna tiszta ruhát váltani, és eldöntötte, hogy megjegyzi a helyet és majd kárpótolja a parókiát valahogy. Magát is rászorulónak tekintette, és ha már az adomány úgyis nekik volt kikészítve miért ne előlegezhetné meg magának?

A ládát megtalálva sok hétköznapi viseletet talált, amelyek habár mind használtak voltak, még igen jó állapotban maradtak. Miután végignézte mindegyiket, egy halványkék hétköznapi ruha mellett döntött, ami nem volt túl díszített, a nyakánál v alakú kivágással, egy kis sötétkék övvel a derekán és némi csipkével a ruha karján és a földig érő szoknya alján.
Gyorsan átöltözött, összeszedte a kilincs és a retesz darabkáit, elpakolta az asztalban levő egyik fiókba, majd ugyanarra távozott amerre érkezett. Az ablak két oldalát behajtotta maga után majd futva elindult a városszéli erdőbe.






Jasper

Katona voltam. Világéletemben - és halálomban - napjaimat a csatamezőn töltöttem. Valamikor régen a 19. század közepén születtem Texasban. Akkoriban még a földeken rabszolgák dolgoztak és azóta sokat változott a világ és én is. Mióta az eszemet tudtam, mindig katona akartam lenni, és nagy termetemnek köszönhetően már elég fiatalon, a megengedett kor előtt elkezdhettem katonai pályámat. Őrnagy voltam a Konföderáció seregében.

Általában mindig sikerült elérnem, amit szerettem volna. Az emberek vonzódtak hozzám...én pedig a különleges képességemmel hatni tudtam rájuk. Sok mindent éreztem. Éreztem a fájdalmukat, a féltékenységüket, a haragot, a fáradságukat és sokszor nagyon kimerítő volt. Nem kevés időmbe telt mire magtanultam uralni a képességem és használni annak érdekében, amit szerettem volna. Sok bajtársam azt mondta a halála előtt… mindig megnyugtatónak találták, ha ott voltam a közelükben és együtt küzdöttünk a csatában. Emlékszem az utolsó perceikre, és szinte mindahányszor én is mintha meghaltam volna velük együtt…

Aztán egy napon jött Maria, Nettie és Lucy és az életem megváltozott. Vérvörös szemük már messziről elijesztette a közeledőt, de ugyan akkor páratlanul szépnek tűntek. Mint valami tündéri lények, isteni szépségűek. Éreztem a borzalmat és a fenyegetést azon az estén is, és bár tudtam, hogy menekülnöm kellene, ott maradtam és Maria harapásával elkezdődött új életem. Átléptem a halhatatlanok világába és élőhalottként is csak a harcokat és a csatázást folytattam.

Maria csapatot szervezett fiatal vámpírokból, és tapasztalatomnál fogva én lettem a vezetőjük, kiképzőjük, tanítójuk. Akkor még nem ismertem semmilyen fajtáját létünknek, és Maria azt mondta így kell élnünk, a harc a fajtánk sorsa. Teremtőmként minden mozdulatát áhítattal lestem, és fogalmam sem volt mekkora pusztítást tervez véghez vinni.

Rengeteget csatáztunk más vámpírcsapatokkal a városok körül lévő vadászterületekért, és ő mindig egyre többet és többet akart. Minden évben, mikor a fiatal vámpírok elvesztették friss, óriási erejüket, kicseréltük őket, újakat átváltoztatva, a régieket elpusztítva, és én minden egyes alkalommal végigéltem a rettegést, a fájdalmat, a meglepődöttséget, a csalódottságot, amit akkor éreztek és soha nem fogom elfelejteni – már csak tökéletes memóriám miatt sem – milyen volt mindezt látni a szemükben is.

Évtizedek teltek el, és a csata nem csillapodott, mindig ugyanaz a fájdalmas, monoton gyilkolás. Miután Peter és Charlotte megszökött a csapatból, bennem is elkezdett érlelődni a gondolat.
Nem tudtam meddig bírom még mindezt csinálni. Belefáradtam. 5 évvel később mikor ismét megjelentek, nem haboztam és velük tartottam. Azt mondták, van más út a fajtánk számára, hát velük tartottam és ott hagytam Mariát egy szó nélkül.

Az eddigi életemben nem csak azokat az életeket sajnáltam, amiket a vámpírharcok során oltottunk ki, hanem azokat is, amiket a saját vérszomjam és létfenntartásom miatt kellett kioltanom. Az ő arcuk még tisztábban élt emlékezetemben. És minden egyes alkalommal éreztem mik az utolsó emlékképeik, mert vámpírráválásom után a képességem még erősebbé vált.

Habár Peter és Charlotte életmódja lényegesen békésebb volt, nem leltem rá a teljes nyugalomra. Létfenntartás miatti mészárlásunk továbbra is megmaradt, nomád életmódunk nem hívta fel ránk a figyelmet, én viszont még mindig nem voltam elégedett helyzetemmel.
Egész létem során gyilkoltam és nem akartam egyetlen emberáldozattal sem többet. Mikor ezt elmondtam Peteréknek, nem értették meg, számukra az emberi áldozatok a létünk vele járó szükséges következményei voltak. Én viszont elhatároztam, megpróbálok embervér helyett állatvéren élni, elvégre az emberek is ezt csinálják. Az elején iszonyatosan nehéz volt, többször kellett vadásznom és kerültem a zsúfolt városokat.



Alice

Ébredésem óta fél év telt el. Egyre jobban élveztem vámpírlétem előnyeit. Olyan gyorsan szaladtam, mintha a szél szárnyán suhantam volna, az érzékeim kiélesedtek, és soha nem sérültem meg vadászataim során. Hetente vadásztam, ez elég volt ahhoz, hogy kibírjam az emberek közelségét, ha bementem egy-egy városba. De leghasznosabbnak mindenképpen a jövőbelátásom bizonyult. Egyre több mindent láttam. Az időjárás alakulását, az emberek terveit, döntéseit. Mindig akadt egy adakozó lélek, egy üres pajta, vagy kellemes napsütés egy kis tisztáson. Néha egy helyen maradtam egy darabig, és megtanultam, hogyan kell egy emberre, vagy egy konkrét eseményre koncentrálni.

Kezdetben egymás után egyre több képet láttam, és nem tudtam, honnan jönnek, kihez kapcsolódnak, majd a közeli városokban, falvakban kerestem a jeleket, a látomásokban lévő embereket. Volt, hogy csak képeket, érzéseket, gondolatfoszlányokat érzékeltem, máskor egy egész történetet. Még nem nagyon tudtam irányítani, de már el tudtam érni, hogy konkrét emberek döntéseit lássam. És sokszor magam is láttam a látomásban.

-Anne, kicsim, nem játszanál nekem valamit? – szólt be az apja Anne szobájába. Szerette Mozartot, és azt akarta, játszon neki a lánya még egy kicsit lefekvés előtt. Leérve az emeletről, Anne egy hatalmas szobába lépett be, az ablaktól nem messze egy kandallóban ropogott a tűz. Kandallópárkány tele családi képekkel, a szoba közepén pedig ott állt egy hatalmas, mogyoróbarna színű versenyzongora.
Anne hosszú, sötétzöld ruhájában kecsesen leült a zongoraszékre, majd az ujjai elkezdtek futkosni a billentyűkön. A vidám, pattogós dallamú darab jó kedvre derítette az öreg nemes uratt, és Anne is boldogan mosolygott apjára játék közben. Majd feltűnt az ablakban egy hófehér arc borostyános szemekkel, és vidáman lóbálta a fejét a zene dallamára. A szobában lévő két ember háttal ült az ablaknak, így nem láthatták, ám a kis teremtés láthatóan jól mulatott.


Általában alkonyatkor mentem be a városba, így kevés emberrel találkoztam, és a sötétben nem látták a szemeim színét –melyek mostmár mélybordóból kezdtek borostyánossá válni - de nem is nagyon mertek megközelíteni, valahogy mindig megtartották a tisztes távolságot, ösztönösen óvakodtak tőlem. Ma viszont Mozartot fog játszani az a lány, és én mindenképpen szerettem volna meghallgatni. Épp a heti vadászatom után sétálgattam, mikor megjelentek előttem, majd miután megláttam ott magam, tudtam ez egy jó lehetőség a szórakozásra, és én is ott leszek mindenképpen, tehát most pont a házat mentem megkeresni.

Mindig örültem, ha adódott egy-egy ilyen alkalom, és szerettem nézni az embereket, tanulmányozni a viselkedésüket. Mivel korábbi életemről nem voltak emlékeim, olyan voltam, mint egy kíváncsi kisgyerek, aki állandóan az anyját lesi és magában elraktározza az ismereteket. Nekem csak annyi előnyöm volt, hogy én ezeket az ismereteket – mostmár – nem felejtettem el és persze mindig kaptam egy kis távoli segítséget
– jövőből jövő segítséget – ha gondom akadt.

Sokat vándoroltam városokon át, bejártam fél Észak-Amerikát, majd megtapasztaltam, hogy fajtánkból nem én vagyok az egyetlen. Sokukat láttam – őket még erősebben, mint az embereket – de sokuknak vörös, riasztó szemük volt, és ők nem állatokra vadásztak, mint az később kiderült. Ha akartam volna, találkozhattam volna velük, hiába tüntették el alaposan a nyomaikat, tudtam hol és mit fognak csinálni képességemnek köszönhetően. De nem akartam olyan csapatok tagja lenni, akik egymást gyilkolják, nem akartam sem embert, sem vámpírt megölni – ha egyáltalán ez a helyes szó létünk végetvetésére.
De egyedül nagyon magányos voltam. Szerettem volna valakinek elmesélni mindent, kérdéseket feltenni, beszélgetni valakivel, csak úgy, egyszerűen. Az emberekkel erről szó sem lehetett. Egyrészről mert féltek tőlem, másrészről én nem voltam biztos abban, hogy a kontrollom ellenére nem csábulok –e el egy megbabonázó illat hatására. Még mindig nem voltam egészem biztos magamban e téren.


Mézszőke, rövid hullámos haja meglebbent a szélben, ahogy sétált a kis alacsony fekete hajú lány mellett. Kezük össze volt kulcsolva séta közben. Lelassítottak, majd a fiú hirtelen megállt, és szembe fordította magával a leányt. A szemei borostyán színűek voltak, az arca hihetetlenül szép, fehér és valami mély, ősi bánat tükröződött szemében. Mintha több száz éves lenne, és nagy súlyt cipelne. Ahogy ránézett a kis izgő- mozgó leányra, az arca felvidult. – Olyan régóta keresem a boldogságot Alice, de eddig nem találhattam rá, mert nem találkoztam veled. – suttogta mélyen a lány szemébe nézve. - Én is nagyon régóta vágyom már rád, Jasper…csókolj meg, én szomorkás harcosom… - és lassan a fiú szájához hajolt és megcsókolta. A csók lassú volt és érzéki, édes, mint a méz. Érezte, hogy mindketten úsznak a boldogságban, a vámpír pedig érdekes nyugalmat, melegséget, és túláradó boldogságot árasztott.


Megkapaszkodtam egy pillanatra, miután visszatértem a valóságba és feldolgoztam a látottakat. Akkor már tudtam, Ő lesz az… Őt kell keresnem, létem célját és szívem birtoklóját, aki nekem rendeltetett. A nyugalom és a biztonság emlékét, ami belőle áradt, még most is éreztem. Új életcélom volt, megtaláltam létem értelmét.

2010. január 19., kedd

Szerzeményeim

Saját tervezésű converse cipő



Egyik ismerősöm blogján leltem a honlapra, ahol te is megtervezheted a saját stílusú Converse cipődet. Mindent összeállíthatsz rajta, színét, mintáját és ha van elég pénzed le is gyártathatod magadnak:-) (68$, átszámítva kb 13000 ft)


De mivel én kevésbé vagyok a divat híve, rabja, így csak megterveztem a sajátomat. nagyon jóók a leveles minták.




Aki szeretne próbálkozni kirakom a kedvenc lapok közé.



Cullen címeres nyaklánc





Nyáron az egyik legkedvesebb szerzeményem ez a Cullen család címere alapján készült nyaklánc. Az egyik nagyon kedves barátom (Gábor) készíttette nekem meglepetésként, és nagyon megörültem neki, mikor egyzsercsak előállt vele.

Ezúton is nagyon köszönöm neki mégegyszer!!!!!

A Twilight Saga első részében a család minden tagja viseli valamilyen formában a címert.

A fiúk ( Emmett, Jasper, Edward) egy-egy fekete csuklópánton, Rosalie( a szőke szépség) a nyakában egy hosszú láncon, Alice (a fekete bohókás) egy selyemszalagon a nyakában, A családfők (Carlile és Esme ) pedig gyűrűjükben.




A címeren 3 jelkép található:
KÉZ
Jelentése: hit, remény



OROSZLÁN
Jelentése: erő, bátorság



3 LÓHERE
Jelentése: szerencse, öröklét szimbóluma



És itt egy kép róla:

Recept eredménye


Az esti alkotásunk erdménye: Raffaello golyók manduladekorral:-)

2010. január 18., hétfő

Rafaello recept


Barátnőmmel ma ezt készítjük vacsira. Sok szeretettel ajánlom mindenkinek!!!
Lentebb leírom a receptet:

Jó étvágyat!

Rafaello golyó

hozzávalók 4 főre

forgatáshoz

  • kókuszreszelék

elkészítés

  1. A vizet és a cukrot feltesszük főni.
  2. Közben egy tálban összekeverjük a tejport a kókuszreszelékkel.
  3. Mikor forr a víz, levesszük a tűzhelyről, és folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a kókuszreszelékes tejport, valamint hozzáöntjük az olvasztott vajat. Simára keverjük a masszát.
  4. A kész masszát hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, golyókat formázunk a masszából, melybe hántolt mandulaszemeket teszünk.
  5. Végül a golyókat kókuszreszelékbe forgatjuk.

Könnyű elkészítés: 25perc főzés: 5 perc













2010. január 17., vasárnap

Téli képek

Sokan tudják rólam, imádom a szép képeket, és most végre találtam egy olyan oldalt ahol minden témában vannak fent képek. Mivel holnapra havazást mondanak, így úgy gondoltam ez pont illeni fog a hangulathoz.....


Gyönyörűek a színei, nagyon festői...

Tudjátok, hogy a természet mitől oly csodás? Mitől színes, élő, csupa-csupa gyémántragyogás? Ki segít az összes lénynek úszni, szállni, lépni, repdesni? Ki szorgoskodik szüntelen? Van kedved kilesni? Mindez a tündérek műve, az ő apró kezük munkája. És ha egy kisbaba felnevet, új tündér kap szárnyra.

Csingiling


A mama azt mondta, hogy minden nap történnek csodák, nem mindenki hiszi el, de történnek, az biztos.

Forrest Gump



A legfőbb kincs nem az arany vagy az ékszer, nem is a műkincs. Sosem birtokolhatod azt, ami bent a szívedben nincs. A földi javak bizony mulandók, és idővel mind eltűnnek. Ám az igaz, hű barátságok soha, soha meg nem szűnnek.

Csingiling és az elveszett kin





2010. január 15., péntek

Paulo Coelho: Alkimista, A fény harcosának kézikönyve

Alkimista, A fény harcosának kézikönyve


Két kedvenc könyvem közé tartozi Coelho e két műve. Elsőként az Alkimistát olvastam , majd a kézikönyvet és lassan szép sorjában majdnem minden művét.
Coelho meglátta az emberi kapcsolatok igazi lényegét, és mindezt mesésen és misztikusan tárja fel. Sikerét az a tucat könyv mutatja, mely mind a sikerlisták élén áll már megjelenésekor.


A könyv ajánlója:
Űrutazások, klónozás - lassan mindkettőt természetesnek tekintjük, de ahhoz még mindig nem vagyunk elég bátrak, hogy alámerüljünk saját bensőnk mélységeibe. A fény harcosának kézikönyve épp ilyen utazásra hív: a lelkünkben munkáló ellentétes erők megértésére, régi álmaink feltérképezésére, Személyes Történetünk beteljesítésére.A gyűjtemény rövid elmélkedések füzére, és arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian a fény harcosai vagyunk. Harcosok, akik képesek meghallani a szív csendjét és félelem nélkül megbirkózni a nehézségekkel. Akiknek időnként szükségük van a megállásra, a befelé fordulásra, hogy újra derűvel és kitartással szemlélhessék az életet. Akik észreveszik a mindennapi élet apró csodáit. Akik tudják, hogy megéri hinni, hiszen minden vereségre két győzelem jut.

IDÉZETEK a könyvből:


"A fény harcosa abban a pillanatban, hogy elindul rajta, felismeri az Ösvényt. Minden kő, minden kanyar üdvrivalgással köszönti. Azonossá válik a hegyekkel és a patakokkal, a saját lelkét látja a növényekben, állatokban és a mező madaraiban. Aztán, elfogadva az Isten és Isten Jeleinek segítségét, engedi, hogy Személyes Története elvezesse a feladatokhoz, amelyeket az élet tartogat a számára."


"A harcos néha éppen az ellen harcol, akit szeret."

"Őrizd meg az emlékezetedben az életed hátralévő részére azokat a jó dolgokat, melyek a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják képességeidet, és önbizalmat adnak bármilyen nehézséggel szemben."
Attól még nem fulladsz meg, ha egyszerűen vízbe ugrasz; csak akkor fulladsz meg, ha nem jössz a felszínre."

"A fény harcosai gyakran kérdezik maguktól: "Mit keresek én itt?" Nagyon gyakran úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme. Épp ezért a fény harcosai. Mert követnek el hibákat. Mert tesznek fel kérdéseket. Mert mindig keresik a dolgok értelmét. És végül meg fogják találni."

"A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze."

"A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent előre."

"Ha egy lovas leesik a lováról, és nem pattan vissza rá azonnal, soha többet nem lesz mersze ráülni."

Ez az egyik kedvencem:

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."

"A fény harcosa megosztja másokkal a tudását. Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli csatáit."


AZ ALKIMISTA

Idézetek:
"Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (...) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről."
"Az emberek inkább a visszaérkezésről álmodnak, nem pedig az elindulásról. (...) Te pedig egyszer visszajöhetsz majd. Ha ez csak egy fény felvillanása volt, mint amikor egy csillag felrobban, akkor, ha visszatérsz, nem találsz semmit. De láttál egy felvillanó fényt. És ez már megérte."
"Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember."
"Az emberek számára mindig megvannak a feltételek ahhoz, hogy azt tegye, amiről álmodik."
"Mindig igyekszem majd, hogy megőrizzem azt a keveset, amim van, mert túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy át tudjam ölelni az egész világot."
"Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van."
"Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen"
"Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad."
"Amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk."
"Ha megpróbálunk jobbak lenni, mint vagyunk, akkor körülöttünk is minden jobbá válik."
"Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint például a szemináriumban -, akkor a végén az életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk."



Érdekes

Most találtam ezt a képet és szerintem igen érdekesre sikerült. Láttam mind a két filmet külön

2010. január 14., csütörtök

Saját képeim

Még általános iskolában kezdtem el érdeklődni a rajzolás után, majd jött a gyűrűk ura szenvedély, így főleg kezdetben ezek inspirálták a rajzaimat. Ebből tennék most fel egy párat.

Egy gondori sisak és Mordorban a Végzet hegye
Egy tünde mellvért részlete




Ez pedig egy oszlopdísz Völgyzugolyban:-)


2010. január 13., szerda

Vicces képek

Találtam néhány nagyon aranyos és vicces képet, ezeket osztom meg hogy jó kedvre derüljetek:-)
Pedig néha olyan jó lenne...



Szerencsehozó kisember. Elkél az újévben:-)



A modern technika mindenhová eljut...





Sünike




Vicces képek

Találtam egy pár nagyon aranyos és számomra vicces képet!

Nézelődjetek

2010. január 12., kedd

Ötletek nyavaja ellen



Ilyenkor, ebben hideg-meleg időszakban az ember hajlamosabb a megfázásra. Ezek ellen hoztam egy népi gyógymódokat felsorakoztató listát! Váljék egészségetekre!

Nagyanyáink bölcsessége:
Megfázás elleni tippek a kamrából
Torma
A frissen lereszelt torma kitisztítja a hörgőket, és az arcüregekbenlévő
dugulást is képes enyhíteni. A tormában lévő izotiocianát nevűvegyület
hatására a légutak könnyebben megszabadulnak a váladéktól,csökken a
gyulladás, a légzés könnyebbé válik.Aki a különlegesebb ízeket is
szereti, van kedve és lehetősége, ajapán wasabit is kipróbálhatja. Ez a
zöld tormaféle rendkívül erős, ésmég komolyabb tisztító hatással
rendelkezik, mint a torma.

Gyömbér
Enyhíti a köhögést, csökkenti a
torokfájást, és egyben a vírusokkalszemben is képes felvenni a harcot.
Kínában és Indiában már évszázadokóta használják a gyömbért a
megfázás kezelésére. Influenzás időszakbanigazi orvosság a gyömbértea
mézzel és citrommal. Egy darabka frissgyömbért tegyünk forrásban levő
vízbe, majd hagyjuk ázni öt percig.Szűrjük le, és ízesítsük mézzel,
citrommal. Kortyolgassuk egész nap.

Erős paprika
A csípős fűszer leginkább a
hörgőkben és az arcüregekben lévő dugulástenyhíti. A paprika
csípősségét "okozó" kapszaicin stimulálja a váladéktermelő sejteket a
tüdőben és az orrüregben, illetve segíti a váladék eltávolítását.

Hasonló a hatása a Cayenne-borsos teának,melyet házilag készítsünk el: egy
negyed teáskanál Cayenne-borsotadjunk egy bögre forrásban lévő vízhez,
ízesítsük frissen facsartcitromlével, egy kevés gyömbérrel, és
édesítsük mézzel.

Vöröshagyma
Kitisztítja a hörgőket, és az arcüregekben
fellépő dugulást isenyhíti. A népi gyógyászatban az asztma gyógyszere.
Emellett egyesmásodlagos baktériumfertőzéseket, mint például a
tüdőgyulladást isképes legyőzni. A kipréselt nyers hagymalevet
narancslével vagy grépfrútlével fogyaszthatjuk, ekkor nem érződik annyira az
intenzívíz. TIPP Hagymatea Két-három fej vöröshagymát mossunk meg jó
alaposan héjastul, és vágjuk össze. Főzzük néhány percig egy liter
vízben. Ízesíthetjük szárított kamillával, hársfával is. Pirítsunk meg
három evőkanálnyi barnacukrot, és hígítsuk fel a hagymafőzettel. Mézzel
édesítve igyuk,aprókat kortyolgatva.

Forralt bor
A népi gyógyászat egyik
legjobb módszere a melegen gőzölgő, illatosforralt bor elkortyolgatása. A
bort - legyen az vörös vagy fehér -forralás előtt érdemes vízzel
felhígítani. Ezután már kedvünk szerintfűszerezhetjük fahéjjal,
szegfűszeggel, mézzel. Teaboltokban ésnagyobb üzletekben már külön
forraltbor-fűszerkeveréket isvásárolhatunk.

Húsleves
A húsleves, akárcsak a
többi forró, gőzölgő ital, melyet meghűlésreajánlanak, segít
felszakítani a váladékot, pótolja az elvesztettfolyadékot, és a kaparó
toroknak is enyhülést hoz. A kutatók atyúkhúsleves vizsgálatakor a
legfontosabb hatóanyagoknak avitaminokat, ásványi anyagokat,
fitokemikáliákat találták, és egyaminosavat, melyet ciszteinnek hívnak. A
házi húsleves még jobbanenyhíti a tüneteket, ha fokhagymával,
Cayenne-borssal vagy curryvelízesítjük. Bár az is igaz, hogy a húsleves
akkor hat a betegre alegjobban, ha azt egy szerető családtag viszi az
ágyába.

Fokhagyma
Helyi antibakteriális hatást fejt ki, segítségével
elmúlik az orr dugulás, javul az étvágy. Náthás időszakban hetente
legalább egyszer együnk nyers fokhagymát, vagy igyunk naponta
alkoholos fokhagym cseppeket. A fokhagyma egyszerre csökkenti a dugulást
ahörgőkben, kitisztítja az orrot, és enyhíti a torokfájást is. Ezeket
ahatásait a benne lévő kénnek köszönheti, mely jellegzetes szagát
ésízét is adja.TIPPAki a fokhagyma intenzív ízét nem kedveli, az süsse meg
a gerezdeketkevés olívaolajjal fóliában, majd passzírozza szét, és kenje
kenyérre.

Cékla
A céklából készült ital segít leküzdeni a náthát és az
influenzát.Gyógyhatását, mely nyersen a legnagyobb, a benne
találhatóvitaminoknak, ásványi anyagoknak, valamint
fitovegyületeknekköszönheti. Rendkívül gazdag folsavban, C- és
B-vitaminokban.Gyümölcscentrifugában kipréselt levét répa- és
almalévelfogyaszthatjuk . Salátákat nyersen is gazdagíthatunk vele.Savanyú
káposztaA káposzta savanyítva őrzi meg leginkább magas
C-vitamin-tartalmát.Ennek a jelentősége igen nagy, mert ételeinkben az
elkészítés során -a hő hatására - a C-vitamin nagy része tönkremegy.
Télutón aC-vitaminban dús savanyú káposzta segíthet ezt a hiányt pótolni.
S azsem elhanyagolható szempont, hogy ez a zöldség lehet az egyiklegolcsóbb
C-vitamin-forrás a hideg időben.

Citrusfélék
A citrusgyümölcsök amellett,
hogy C-vitamin-bombák, tele vannakgyulladáscsökkentő antioxidánsokkal. A
lázas állapottal vagy hányássaljáró influenzában is segítenek pótolni az
elvesztett folyadékot, éscsökkentik a tünetek intenzitását. Ha télen
mindennap egy pohárnarancs- vagy grépfrútlevet elfogyasztunk,
felerősíthetjükimmunrendszerünket a megfázás ellen.
Jó tudni!A
grépfrútban található egyes vegyületek megváltoztathatják agyógyszerek
hatását, ezért ha gyógyszeres kezelésre szorulunk vagykrónikus betegek
vagyunk, kérjük ki orvos tanácsát.

Antibiotikum helyett: mézes fokhagyma
Két gerezd fokhagymát nyomjunk át fokhagymanyomón, majd keverjük el 1teáskanál
mézzel. Naponta 4-5-ször ismételjük, hiszen ez a legjobbtermészetes
antibiotikum, 2-3 nap alatt kitakaríthatja a kórokozókat
aszervezetből.Részletes gyógymód - érelmeszedés ellen és az immunrendszer
erősítéséreAz alábbi receptet 3 forrásból ismerem.a) Régi szomszéd
bácsim (86 évet élt) egyszer a kezembe adott egy régiírással írt kis lapot
"titkos recept"címmel, és csodálatos hatásáról gyakran mesélt nekem. A
háborúsévekben is megvédte őt a szer. Erősdohányos volt egész életében,
mégis, fürgén mozgott és szellemileg is friss volt szinte mindvégig.
Orvosnál,kórházban csak élete utolsó évében volt.

Boldog új évet!

Ezt a képet egy általam kedvelt Twilightos honlapon találtam, habár kicsit megkésve is de én ezzel kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet!

Köszöntő

Kedves Látogatóm!


Elkezdem ezzel a kis köszöntővel bejegyzéseim sorát.


Főleg idézeteket, filmajánlókat, könyvajánlókat, képeket, zenéket szeretnék megosztani.

Néha egy két általam készített rajzot, vagy egy általam kedvelt recept is becsúszhat.

ha van kedved látogass meg gyakran és néz szét!