2010. december 31., péntek

Könyvajánló: Benina - Bíborhajú 1. A boszorka fénye

Claire White nem mindennapi tinédzser.
Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni.
Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.

A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg.
De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír?
És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is?
Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…

Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat. (Borító, Bookline)

Benináról Spirittől hallottam először. Akkor elolvastam tőle a Lélekőrt, majd találkoztunk decemberben a könyvbemutatón. Megvettem a könyvét, és még nem is sejtettem, mi vár rám.

A vizsgaidőszak miatt nem volt időm elolvasni, csak az év utolsó két napján, de akkor rászántam a két napot, és nem bírtam letenni. Ahogy Szurovecz Kitti, mondta Rowling és Meyer is megteremtette a saját világát, És így tett Benina is. Hatalmas a képzelőereje, és egy olyan világot álmodott, ahol az emberek mellett megférnek ugyanúgy a boszorkák és a démonok is.

Bár talán merít egy kicsit a Harry Potter atmoszférájából, és egy kis szenvedélyes, beteljesületlen szerelmet az Alkonyatból, nem találsz konkrét hasonlóságot, úgy ötvözi, hogy mindez elfogadható, és csak azt veszed észre, hogy az első 100 oldalon túl vagy, és enni, inni kellene.

A másik, számomra nagyon fontos dolog, ami rettentő vonzó volt a könyvben, hogy rengeteg egyetemes érték fellelhető benne. Kiemelt szerepet kap az emberi gyarlóság, gyengeség létünk hibái, a féltékenység, mely gyilkos indulattá alakulhat, de megmutatkozik az önfeláldozás és az igaz barátság ereje, mely olykor életeket menthet.

És ha már klasszikusokról van szó, szintén díjazom a két könyv fontos szerepét (Kisherceg, és Bronte Jane Eyre-ja ), mely megint csak a klasszikus irodalom felé tereli a figyelmet, és egyetemes értékeket közvetít.

Ragyo élmény hideg esti éjszakákra azoknak, akik szeretnek elmerülni a misztikumban, a varázslásban, egy kis romantikával, és némi magvas mondanivalóval. Mert ez erről szól. Szerintem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése