2014. január 24., péntek

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

A másik nagy könyv, ami mostanában maga alá gyűrt és még a hatása alatt vagyok.
Először a filmet láttam, aztán kezdtem el keresni a könyvet, és végre januárban volt lehetőségem kivenni könyvtárból, de ezután megszerzem majd magamnak is a saját példányomat.
A történet:
Henry kiskora óta egyfajta idő-eltolódási genetikai rendellenességgel létezik, genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, ekkor eltűnik a jelenéből és legtöbbször vagy a múltjába, vagy a jövőjébe utazik meztelenül (mert hogy semmit nem tud magával vinni, csak a testét). Egész életében fél, menekül, mert soha nem tudja, mikor, hol bukkan fel legközelebb védtelenül, kiszolgáltatva.
Ebbe a reménytelenségbe érkezik Clare, aki a biztos pont, az iránytű lesz Henry életében. Amikor először találkoznak, Clare hat éves, Henry harminc. Amikor összeházasodnak, Clare 22, Henry még mindig harminc... és ettől olyan szép, hihetetlen, mesebeli, megható és mégis valóságos a történetük.

Alapvetően a történet két szemszögű, megismerjük Henry és Clare nézőpontját és idejét is, és minden résznél szerepel az év, nap, hónap, és hogy főszereplőink hány évesek, ami nagyon sokszor nem elhanyagolható a történet és a figyelés szempontjából.
Néha elég nehéz követni, máskor érdekes, izgalmas és szórakoztató.

Clare szinte egész életében ismerte Henry-t, Henry viszont csak 28 éves kora után kezdi el "meglátogatni", ez adja a történet pikantériáját. Látjuk, ahogy Clare felnő, megtalálják egymást, a házukat, összeházasodnak, és végül, hogy hogyan küzdenek meg már egy párként a hétköznapi emberek gondjaival is, mit kell szenvedniük, hogy megszülethessen a Henry által már a jövőben látott lányukért.

Amellett, hogy egy hihetetlenül jól megírt, izgalmas, érdekes, néhol kacagtató, néhol szívfájdítóan gyönyörű történet, a kulcspontja és a lényege mégis ez a fő mondanivaló (számomra): A szeretet, a szerelem tartja össze ezt a két embert, még a halál után is, az idő és a tér nem számít, mert a lelkük akkor is egy, bárhol járnak mind a ketten.
"El akarom mondani neked, hogy szeretlek. A szerelmünk volt a fonal a labirintusban, a háló a kötéltáncos alatt, az egyetlen valódi ebben az én különös életemben, amiben bízhattam. Ma este úgy érzem, hogy a szerelmemnek ebben a világban nagyobb a sűrűsége, mint jómagamnak: mintha itt maradhatna utánam is, és körülvehetne, megtarthatna, ölelhetne."

Ha van negatíuma, talán a vége felé a rengeteg szenvedés, és vetélés, bár értettem, miért kell, mégis a 7 talán már túl nagy szám.

Iszonyatosan sírtam a végén, de ennél gyönyörűbb befejezést nehéz lett volna írni.
Idézném a Harry Potter egyik klasszikusát:
- Hát még ennyi idő után is? (After all this time?)
- Mindig. (Always.)

Az első képek Az emlékek őre filmváltozatából





Nagyon örültem a hírnek mikor megláttam a képeket. Az első regény majdnem 20 éve jelent meg, de jogi okok miatt eddig nem tudtak a filmhez hozzányúlni. Az Entertainment Weekly cikkéből az is kiderül, hogy eléggé szabadon fogják kezelni a filmet, nem lesz teljesen hű adaptáció.
Például Jonas, aki a könyvbe csak 12 éves, egy kamaszodó tini, a filmben már 16 éves lesz, ezzel egy kicsit kinyitották a szerepet, és így egy álmodozó fiú helyett egy "flörtölős" srácot is beletehettek (erre azért kíváncsi leszek.) Azt azért jó tudni, hogy Lowry szorosan együttműködik a rendezővel, és részt vesz az alkotásban.
A rendező Phillip Noyce.



Jeff Bridges, aki úgy tűnik oroszlánszerepet vállalt a film előkészítésében, végül talán mégis sikerül tekercsre vinnie a filmet. Ő lesz az idősebb Őrző, Jonast pedig egy eddig még kevésbé ismert ausztrál színész Brenton Thwaites alakítja. E mellett olyan színészek is részt vesznek a filmben, mint Meryl Streep, Taylor Swift, Katie Holmes, mint Jonas anyja.
Jonas és Gabe 

Az idősebb és a fiatal Őrző, Jonas. 
 A képek forrása, és a cikk.

Maggie Stiefvater: Az Álomrablók - Hollófiúk 2.

Nagyon régóta érlelődik már ez a beszámoló. Az első kötetet imádtam, még talán jobban is, mint a Shiver sorozatot, pedig az is eléggé belopta magát a szívembe.

 Az alaptörténet:


Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi amit Gansey is...


Míg az első könyvben Gansey és Blue kapcsolata, a kutatás, és a jóslatok voltak főszerepben, ebben a kötetben egyértelműen Ronan és az álmok a főszereplők. Talán kicsit beszélhetünk Adam átalakulásáról, belső harcairól és vívódásairól is (amit én nagyon szerettem olvasni) de a könyvet egyértelműen Ronan uralja, ahogy a borítót is.

Imádom a borítót!
Stílusában tökéletes a könyvhöz, passzol az első részhez, a hollók pedig még mindig gyönyörűek. (Talán a jobb szélső Láncfűrész, Ronan hollója). Megmutatja azt a tüzet, vívódást, haragot, dühöt, ami Ronanból árad. Iszonyatosan jól megírt karakter, jól felépített vázzal.

A történet:
Imádom, hogy mind a négy fiú saját háttértörténettel rendelkezik, ami a maga módján szánni és sajnálni való. Most ebből tudhatunk meg többet, de ellátogatunk Gansey családjához is. Szeretem azt is, hogy az írásmód több szemszöges, mind a négy főszereplő (Noah szemszögéből nem nagyon látunk részt, keveset van jelen) Blue, Gansey, Ronan, és Adam szempontjából is vannak részek, amihez egy üde folt Szürke új szemszöge, látásmódja.

Adam, Gansey, Noah, Ronan: Artist: Cassandra Jean
Ebben a részben még több szerepet kap a varázslat, a mágia, az emberi esendőségek, érzések, vívódások. Rájöttem, hogy mostanában jobban szeretem az olyan YA( Young Adult) könyveket, ahol nem csak simán egymásba esnek és vágyódnak a szereplők, hanem van valami misztikusabb, magasztosabb mondanivalója, kerek, jól megírt története a könyvnek. 

Kawinsky és Ronan. Artist: Cassandra Jean 
Ez a kötet lényeges sötétebb, főleg Ronan és a másik érdekesség Kawinsky figurája miatt, de nem csak miattuk. Kawinsky kulcsszereplő lesz a történetben, de nekem még mindig Ronan karaktere a legszimpatikusabb, a legjobban megírt és felépített személy a könyvben. Azért írom annak, mert szinte az. Bár azt hiszem Maggie kedvence inkább Kawinsky, ahogy ezt le is írj a köszönetnyilvánításban. 

Blue és Gansey kapcsolata nem sokat haladt előre, az lett konkrétabb, amit eddig is tudtunk. Gansey kutatásai vettek új fordulatot, majd kiderül, hogy megtalálja -e amit akar. 

Ebben a részben kiderül, hogy van egy külső fenyegetés is, ami először Szürke személyében jelenik meg, majd átvált több részre. Itt hívnám fel a figyelmet a Greyvaren szóra. 
Nehéz úgy írni a könyvről, hogy mondjak is valamit, de nem mondjak el mindent, így a beszámoló egy kicsit talán rébuszosnak tűnhet. Nagyon kíváncsi vagyok mi történt Adammal, talán a következő kötet az ő története lesz, de erre egyelőre még sokat kell várni, hiszen az angol verzió sem jelent meg. Az is lehet, hogy nem is trilógia lesz, hanem 4 vagy 5 kötetes mű. Addig viszont még egy jó párszor újra lehet olvasgatni a meglévő részeket. Érdemes, mindig van benne mit felfedezni. 

A bejegyzésben használt két kép innen származik. http://cassandrajp.tumblr.com/tagged/raven-boys
Imádom Cassandra Jean rajzait, és többek között rengeteg rajzot készít más könyvekhez, így  Cassandra Clare műveihez is, amik szintén megtekinthetőek a Tumbl oldalán. 

2014. január 10., péntek

Emléküveg csupa boldogságból

Tavaly kezdtem el a dolgot, mivel láttam egy ilyen barkácsolós blogon és ennek az év végén megjött a gyümölcse. 
Lényegében arról van szó, hogy fogunk egy post it jegyzettömböt, és amikor valami pozitív történik velünk, (egy mozi, sütizés, bármi, apró kicsi dolog is lehet, ami nekünk örömet okozott) leírjuk egy kis lapra nap, hónap megjelöléssel és egy befőttes üvegbe dobjuk. Ezt el kell kezdeni január elsején, de nem szabad csak december 31-én visszaolvasni a cetliket újra. 

Nekem megért az egy éves munkám gyümölcse. December 31-én délután végre nekiülhettem, és egyesével kiszedegettem a kis cetlijeimet. Nagyon jól esett átolvasni a pozitív dolgokat, feldobta az estét, és jót nosztalgiáztam rajta.

Voltak hónapok, amikor szinte minden nap került bele valami élmény. Sok mindenre már nem is emlékeztem, mi történt év elején.

Ebben az évben pedig megint elkezdtem. Kiszedtem a tavalyiakat, eltettem őket emlékbe és már sárgulgat, színesedik az üveg alja.

Tolkien születésnap 2014 LEP

Nagy örömünkre ebben az évben is megrendezte a Magyar Tolkien Társaság a Tolkien születésnapot vagy ahogy máshogy hívják a Rég Várt Ünnepélyt (Long Expected Party - LEP) egy egész napos színvonalas rendezvény keretében január 5.-én.

Volt díszvetítés az első rész bővített változatából, előadások, kiállítások, gyermekprogramok, beszélgetés a szinkronszínészekkel és egy díszvendég is Ted Nashmith kanadai illusztrátor személyében, aki egy előadást, és rajzos workshopot tartott, majd utána dedikálta a nap folyamán (azért írom így, mert szinte egész nap üldözték a rajongók) az újonnan megjelent és az ő rajzaival illusztrált A Szilmarilok-at, amit meg is lehetett vásárolni a helyszínen.

Ebben az évben mi először nem terveztük a felutazást. A társaság ebben az évben több művészeti (képző, iparművészeti, irodalmi stb.) pályázatot hirdetett, ahova még épp időben sikerült beküldeni két pasztell rajzomat az esélytelenek nyugalmával és december végén derült csak ki, hogy az egyiket beválogatták a kiállításra és meghívót kaptam a díjátadóra is.

Utána néztem szét a honlapon és találtam meg a kvízt, amivel a jegyet lehetett nyerni a délelőtti bővített film vetítésére. Aztán nyertünk, én is és párom is, és akkor már nem volt kiút, mentünk 5-én hajnalban mind a ketten.

A rendezvény az Uránia Nemzeti Filmszínházban volt Budapesten, nem voltam még abban az épületben, de a mozi belülről is csodaszép, tökéletesen illet a helyszín az eseményhez a falon kacskaringó arany mintákkal.

A vetítés 9 45-kor pontosan elkezdődött, én nagyon élveztem a filmet, szerintem sokkal jobb volt 2D-ben végig nézni, és nagyokat kacagtunk, mivel a nézők közül sokan még nem látták a bővített részt (nem is tudva, miről maradtak le eddig.)


Rajzom jobb oldalt a középső. 

Megnéztük a vásárt, csak hogy fájdítsam a szívemet a rengeteg klassz póló, pulcsi és táska után, de reménykedem benne, hogy a webshop továbbra is megmarad és majd onnan esetleg még lehet rendelni később is.

A vetítésnek majdnem 13 00 óra körül lett vége. Mivel a díjátadó 17 órakor kezdődött volt időnk megnézni a kiállítást az emeleten a rajzokból, művekből, ékszerekből, szobrokból. Már akkor láttam milyen fantasztikus és kreatív dolgok készültek, mennyi tehetséges fan van köztünk. Volt olyan, ami szinte fényképszerű volt



Mivel érdekelt voltam a rajzversenyben, meghallgattuk az egyik zsűritag előadását a főbb rajzokkal kapcsolatban, mi alapján tetszett nekik, mit néztek, mire érdemes ilyenkor figyelni, nagyon tanulságos volt. 


Megfigyeltem a délután során azt is míg nézelődtünk, hogy megint bővült a dekoráció is (amit az MTT készített, köszönet nekik), lett pár új zászló, ami tavaly nem volt, új sisakok a sötét erőnek. Most találkoztunk beöltözött fekete lovasokkal, nazgulokkal is, és persze aktuálisan igazodva az új filmekhez gyönyörű Taurielekkel és egy Thranduillal is, akikkel a többi beöltözött szereplő mellett megint csak egész nap lehetett fényképezkedni. 
Talán az egyedi negatívum a nap folyamán a hatalmas tömeg, ami alapvetően nem baj, csak ahhoz képest, hogy a mozi milyen nagy, így is mindenhol nagy volt a zsúfoltság a programokon, a folyosón és úgy általában. Köszönhető ez talán a jó reklámnak, vagy a filmeknek, vagy csak annak, hogy Tolkien könyvei és a filmek is egyre népszerűbbek kis hazánkban, de lassan már érdemes lenne egy sportcsarnokot kibérelni, olyan nagy volumenű lesz a rendezvény. :-D 
A másik amit kicsit sajnáltam, hogy sok fontos program ütközött, például a színésztalálkozó teljesen benne volt a díjátadóban és érdekelt volna mind a kettő, de mivel a díjátadóban voltam érdekeltebb, oda mentem. Sajnáltam a beszélgetést, és ez is csak azt mutatja, hogy annyi a program, hogy rettentően nehéz egy napra bezsúfolni. 

Nagy örömömre viszont sikerült ismerősökkel is találkozni, Renivel megvitattuk alaposan a filmeket, könyveket egy kávé mellett pihenés képpen. 
Aztán 17 00 -kor elkezdődött a díjátadó, Besse Attila a pályázat vezetőjének megnyitójával, majd a Tolkien Tribute Band adott elő 3 számot, amiből sajnos a helyszín adottságai miatt (a fenti kávézó, de lentről felhallatszott a visszhang) keveset hallottunk, de az nagyon tetszett. Sajnos helyezést nem értem el, viszont már annak is örültem, hogy a rajz a kiállításra bekerült. 


Viszont, hogy ne távozzunk üres kézzel, a frissen vásárolt könyvjelzőmet szerencsésen még sikerült aláíratni Teddel, ami nem volt egyszerű, mert mindenki leírta neki a nevét, így sajnos a sor lassan haladt, de még indulás előtt pont el tudtuk kapni. Így ezekkel a kincsekkel indultunk haza a vonaton megbeszélve a nap eseményeit. 

Várjuk a jövő évet is, és köszönjük a Tolkien Társaságnak, hogy megszervezi az eseményt, egyre nagyobb színvonalon.