2014. február 28., péntek

Cat Patrick : Forgotten - Úgyis elfelejtem

Ez a borítója miatt fogott meg. Ez az egyik nagy előnye. De majd erről kicsit később.

Maga az alapötlet nagyon jó.
 Egy lány, aki éjszaka elfelejti a múltját és  csak a jövőre emlékszik. London Lane egy ilyen karakter, és egy igen egyszerű, helyes, kedves fiút ismerünk meg Luke Henry személyében.

A történet fantasztikus, elég jól is indul, és jó kis sztori lehetett volna belőle, de megmaradt a nagyon egyszerű alapsémánál, ami már az elején elég könnyen sejthető volt (szülők, tesó, apa, stb.)

E mellett vannak apróbb hibái, például hogy tud minden nap mindent átolvasni reggel, hogy emlékszik minden osztálytársára? Hogy nem vették még észre ezt a többiek?

Viszont, hogy pozitívumot is mondjak, a Luke-os részek nagyon kedvesek, aranyosak, megmosolyogtatóak, azokat szerettem a legjobban. A kocsiban filmezős élettörténet kitalálós kedves volt.

Végül pár szó a borítóról. ISZONYAT Jól néz ki. Külön plusz pont jár érte, hogy a kiadó nem az eredetit vette át, újat tervezett egy tehetséges magyar lány segítségével, ami elrendezésében, témájában nagyon hasonlít és szerintem még jobban is sikerült, mint az eredeti. Tükrözi a félelmeket, a zavarodottságot és a bizonytalanságot. A szürke haj az ismeretlen múltat, a vörös haj az izgalmas jövőt. Azért is tetszik, hogy kilóg a fekete sémából, mégis süt róla, hogy Könyvmolyos kiadvány. Egyszóval nekem a borító a best.


Összefoglalva : Az alapsztori egy estés volt, kedves, vicces, jó olvasmány de sajnos nem lett belőle több. A borító *5-ös. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése