A könyv adatai:
Kiadója: Erdélyi Híradó/
Előretolt Helyőrség Szépirodali Páholy
Magyar kiadás: 2012
Oldalszám: 173 old.
Illusztrálta: Könczey Elemér
Fülszöveg:
A múlt télen beszélgettünk erről-arról, s mondom neki:Te, annyi szomorú történetet megírtam eddigi köteteimbe, gyere, dobjunk össze egy vidámabbat: te adod a rajzokat, én a szöveget; há'ha sikerül legalább halvány mosolyt varázsolni az emberek arcára, me' akkor má'tettünk valamit. Úgyhogy az elmúlt két évtized humorosabb terméséből, Könczynek a 3298 Krónikás karikatúrájából, valamint a nagyrészt szintén Krónikás, kisrészt Háromszékes, 329,8 glosszámból, jegyzetemből válogattunk. Köszönöm szépemért Egyed Emese és Papp Attila Zsolt segített. Me' vannak még jó emberek. Mindennapjaink kis történetei ezek, amelyekben a főszereplők kisebb-nagyobb gyermekek, vagyis manók, aztán édesanyák, feleségek, nagymamák, nénik, szóval fehérnépek, aztán édesapák, férjek, nagyapák, bácsik, más szóval emberek, s aztán autótragacsok, akik/amelyek ilyen-olyan, hol elgondolkodtató, hol a feje tetejére állt, de voltaképpen mulatságos helyzetekben találják magukat. Me' ilyen az élet. Vaj mi.
Magunkról ennyi ejisze elég.
Én, Könczey Elemér, vagyis Könczy 1969. szeptember 16-án születtem Székelyudvarhelyen. Három gyermek édesapja vagyok. S közben rajzolgatok. Én, Benkő Levente Udvarhelytől számítva ahajt – me' az Anyavárostól Erdővidékig má' tarisznyálni kell –, Nagyajtán születtem 1961. június 13-án. Négy gyermek édesapja vagyok. S közben írogatok. Az összesen hét gyermek. S ez a másik kisded, ez a könyv. Közben úgy vagyunk, hogy Kolozsváron (s a környékén) lakunk, s Székelyföldön élünk. Me' az élet ilyen. Vaj mi.
Vidám gondolataim a könyvről: :-D
Ez egy isteni jó könyv a székelyekről, a székely magyar viszonyokról, gyerekről, feleségről, Gretáról (egy 25 éves autó), nagyon jó stílussal, humorral és öniróniával. Bár már régóta olvastam, nem azért mert unalmas, hanem mert hagyni kell egy kicsit a történeteket lecsengeni. A szerző több nagyobb témakörbe gyűjti a fehérnépek, manók, emberek történeteit, van itt szó utazásról, munkáról, ügyintézésről, gyerek nevelésről, asszony nevelésről, így az összetartozó gondolatok egy-egy blokkban együtt hatnak.
Ezek mellé érkeznek még minden novellához Könczey Elemér rajzai, karikatúrái, amik lehetnek akár pajzánok, vagy kritikák, vagy egyáltalán nem is a témába vágó kis szösszenetek, mégis nagyon hangulatosak, így alkot kerek egészet ez a kis erdélyi szösszenet.
Na meg persze az ízes beszéd, ami még leírva is érződik, olyan mintha itt mesélne mellettünk, benne a sok ejsze, vaj mi és s. Örültem, hogy végül nem Örkényt választottam, bár az is jó lett volna, de ennek most különösen örül a lelkem, és fel is vidított. Kicsit olvasás közben mintha én is ott lettem volna Grétával az autóban, a gyerekekkel a játszótéren, a fehérnépekkel a konyhában, a bácsikkal a kocsmákban.
Kedvcsinálónak még néhány remek rajz Köncytől:
Én, Könczey Elemér, vagyis Könczy 1969. szeptember 16-án születtem Székelyudvarhelyen. Három gyermek édesapja vagyok. S közben rajzolgatok. Én, Benkő Levente Udvarhelytől számítva ahajt – me' az Anyavárostól Erdővidékig má' tarisznyálni kell –, Nagyajtán születtem 1961. június 13-án. Négy gyermek édesapja vagyok. S közben írogatok. Az összesen hét gyermek. S ez a másik kisded, ez a könyv. Közben úgy vagyunk, hogy Kolozsváron (s a környékén) lakunk, s Székelyföldön élünk. Me' az élet ilyen. Vaj mi.
Vidám gondolataim a könyvről: :-D
Ez egy isteni jó könyv a székelyekről, a székely magyar viszonyokról, gyerekről, feleségről, Gretáról (egy 25 éves autó), nagyon jó stílussal, humorral és öniróniával. Bár már régóta olvastam, nem azért mert unalmas, hanem mert hagyni kell egy kicsit a történeteket lecsengeni. A szerző több nagyobb témakörbe gyűjti a fehérnépek, manók, emberek történeteit, van itt szó utazásról, munkáról, ügyintézésről, gyerek nevelésről, asszony nevelésről, így az összetartozó gondolatok egy-egy blokkban együtt hatnak.
Ezek mellé érkeznek még minden novellához Könczey Elemér rajzai, karikatúrái, amik lehetnek akár pajzánok, vagy kritikák, vagy egyáltalán nem is a témába vágó kis szösszenetek, mégis nagyon hangulatosak, így alkot kerek egészet ez a kis erdélyi szösszenet.
Na meg persze az ízes beszéd, ami még leírva is érződik, olyan mintha itt mesélne mellettünk, benne a sok ejsze, vaj mi és s. Örültem, hogy végül nem Örkényt választottam, bár az is jó lett volna, de ennek most különösen örül a lelkem, és fel is vidított. Kicsit olvasás közben mintha én is ott lettem volna Grétával az autóban, a gyerekekkel a játszótéren, a fehérnépekkel a konyhában, a bácsikkal a kocsmákban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése