2016. január 31., vasárnap

Könyvajánló: Sarah J. Maas: A tűz örököse (Üvegtrón 3.)

A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Üvegtrón
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 657. old. 
Folytatásos: igen, 3. rész (6 részes lesz)
Eredeti címe: Heir of Fire
Fordította:Hetesy Szilvia
Borítóillusztráció: Talexi



Fülszöveg:

A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…

A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel és a szíve is majd megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alkut és képes-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?


A bejegyzés SPOILEREKET tartalmazhat! 


Gondolataim a könyvről:

Ez a harmadik rész kérem, itt már nem cifrázzák a fülszövegben a dolgokat, ami nem is feltétlen baj. Igyekszem én is spoilermentesen írni, de sok jót nem ígérhetek, elég nehéz lesz.

Itt már három szálon fut a cselekmény, sok mindenki fejében járunk, és sok új szereplő is csatlakozik. A megismert világ két új helyszínnel bűvül, és nem mondanám, hogy Wendlyn belopta magát a szívembe. 

A történetet ott hagyjuk abba, hogy Nehemiát brutálisan megölték, Celaena megába fordult, és Chaol megtudva kicsoda, megszervezte hogy Wendlynbe mehessen, amiből több érdekesség is kialakul. 

Kiszenvedve a hajóutat, megérkezik és nem is akárkibe botlik. A tündér királynő Maeve katonája, Rowan kapja a nemes feladatot, hogy felkészítse a lányt, képezze ki, fedezze fel mi rejlik benne, tanulja meg használni az erejét, és akkor beléphet a tündérek városába. 

Mondanom sem kell ezeket a részeket szerettem a könyvben a legjobban. A gyásszal, a bűntudattal és a magánnyal küzdő Celaena lassan illeszkedik be, és persze az utálatos Rowan sem segíts sokat, csak figyel. Nagyon szép, jól kitalált, és megírt a folyamat, ahogy Celaena magára talál, megbékél, felfedezi magát, az erejét, és még elrendeződik Rowan szerepe is.



Lányosan be kell vallanom igazán jót bőgtem a végén amikor maga védi Celaena a pajzsot, és emlékezik, meg utána is később a tetoválásnál. Szép tiszteletadás ez, és kerek lezárása a korábbiaknak.

Aztán közben ott van a másik két fiú is: Chaol szintén saját magát keresi ebben a megváltozott világban. Apja az ígéretét követeli, a barátja azt, hogy fogadja el maga körül a varázslatot, és mindeközben ott van a fejében a lány is, akit messzire küldött. Bár őt keveset látjuk, fontosak a megjelenései a fejlődése szempontjából.

Dorian itt már magára talál, küzd az erejével, de próbál tenni ellene, és gyakorol. A legfurcsább Sorcha benne, érezni, hogy valami nem tiszta, de nekem az is furcsa Dorian milyen sitty-sutty megváltozik vele szemben.

És ha még mindez nem lenne elég megjelenik Aedion. Celaena családjának régi barátja, unokatestvére, aki a Farkasfalkát vezeti és fenntartja a rendet északon. Sok emlék előkerül neki köszönhetően, még többet megtudunk a lány családjáról és múltjáról, és nem mellesleg ő is beáll a sorba a szívéért. És így már négyen vannak (még ha most épp nem is mindenki epekedik épp Celaenaért) de akkor is.


Végem volt mikor mind megjelent, igazi harci díszben, ismerve a céljaikat, hogy mi hajtja őket, mindnek megvan a személyes története, a maguk baja és küzdelmei, és az ember nem tud elmenni mellettük, anélkül, hogy ne rajongana.

Pár képet igyekeztem nagy szenvedve kiválasztani, de a könyv utáni rajongási hullámomat kifejezi, hogy egy egész Pinterest albumot töltöttem meg velük, hogy legyen honnan ihletet meríteni :-D a posztban lévő képeket is innen válogattam, iszonyatosan tehetséges és szerintem hiteles fanartok vannak fenn a neten!
Ami nagyon tetszett még külön ebben a könyvben, ahogy a barátság témakörét nagyon szépen körbejárja. Nekem itt Rowan sem a tipikus álompasi, inkább barát, segítő, társ, ha úgy tetszik lélektárs. És itt kap nagyobb fényt Dorian és Chaol barátsága is. Vagy akár Aedioné az északiakhoz. Mindenkinek vannak illyen kapcsolatai, azért is nagy veszteség Nehemia, és azért olyan összetört Celaena a könyv elején.

És még ha ez sem lenne elég, ott vannak a banyák. A váltott szemszöggel sokszor bekavar az író, mert amikor már kezdenék belejönni egy részbe átváltunk, Mannon-ra és a wyvernekre vagy a fiúkra. A király súlyos tervet eszelt ki, és ebből még tuti nagy ütközetek lesznek, de engem sajnos ők most a történet szempontjából nem hatottak meg annyira.


Bátran kijelenthetjük, hogy a magyarul megjelent 3 kötet (és még a novellás kötet mellett is) ez az eddigi legjobb, ami magyar nyelven megjelent. A negyedikről még sajnos nem nyilatkozhatok, de külföldi portálokon nem sok jót olvastam róla, és még kettő várható. Az én nagy szomorúságom, hogy nem tudom, ezt az egy szem könyvet hogyan tudja mind érzelmileg, mind cselekménnyel, mind karakterfejlődéssel felülmúlni még 3 részben, mert eddig is már annyit szenvedett ez a szerencsétlen lány, most nyilván még meg kell küzdenie mindenkivel, de félek, nagyon félek, hogy ezen a többi kötet már csak ronthat. (2 még meg sincs írva angolul sem, és nem is beszélve arról, ha új pasikat vesz bele, vagy ó szivem, ezekkel végez.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése