Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Szívcsapás
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 276. old.
Folytatásos: igen, 2. rész (3 lesz)
Eredeti címe: Point of Retreat
Fordította: Barthó Eszter
Az első részről írt véleményem itt olvashatod! Slammed (Szívcsapás 1.)
A beszámoló SPOILERT tartalmazhat!
Fülszöveg:
A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Gondolataim a könyvről:
Jajj, ez tipikusan az a második rész, amit nem kellett volna megírni. Miután kedves, édes kis párunk egymásra talált a szerelemben, újabb "sorscsapás" jön a sorban. A fülszöveg megint nem mond sokat, és félre is vezet, sajnos a nagy csattanó és a fordulat elég klisés, és ráadásul még banálisan is van megoldva.
Lake és Will ígérete miatti macska-egér játék is vicces, mikor együtt alszanak, egymás mellett laknak, minden annyira "életszerűtlen" néha, hogy az ember elfordulna, a haját tépné, vagy rájuk üvöltene, ám mégis olvassa, mert kell a lelkének az a szép befejezés (és a Hoover féle szenvedés.)
Mondja meg nekem valaki, ha olyan égő szerelemmel, első látásra, szenvedélyesen egymásba gabajodnak, majd egymás mellett laknak, az öccseik imádják egymást, miért kell holmi féltékenykedéssel gyerekessé, és kisstílűvé tenni egy szuper regényt? E mellé jön még a Hoovernél már lassan kötelező kórházi jelenet (minden könyvében valahogy, valaki ott köt ki, és ott világosodik meg, vagy jön rá, hogy élete végéig nem engedi el a szerelme kezét)... szóval summa summárum, kiszenvedtem, mert szerettem a hangulatát, de a történet nem tetszett.
Egyetlen színfoltjai a slam versek, azok még mindig ütősek, szókimondóak. Nem tudom, hogy azokat Hoover írta e teljesen, bár tudom, hogy kapott segítséget, de a fordításuk is szuper, nagyon tetszettek benne. És üdítő változatosság a sok szenvelgésben Kiersten karaktere, vicces, furcsa, szókimondó, mint egy tini, és mindig megtalálja a lényeget a mondanivalóban.
A csúcspont nekem ebben a könyvben Will verse volt (megint, csak itt most kellékekkel bizonyítja, miért is Őt szereti), és Caulder slamje a bátyjáról. Na az sírós volt, és ráadásul nem itthon olvastam. Többek között ezért olvastam végig még a rossz story miatt is.
 |
| A fotó Hoover oldaláról van, hogy honnan vette a csillagos ötletet, katt érte a képre! |
Külön pluszpontot érdemelnek Julia csillagai, szép gesztus, jó ötlet (az egyetlen szuper ötlet a könyvben), és nagyon jók benne az idézetek. Nekem is van egy ilyen könyvem, amit néha felütök, ha segítő gondolatokra van szükségem, és valahogy mindig a helyzetbe vágó a kártya és az idézet is.
„Az élet kemény. Különösen akkor, ha hülye vagy. ”
– John Wayne
Felsóhajtok. Hiányzik Julia humora.
A végén persze kapunk happy endet, sok belső pillangós poénnal, és mindennel, ahogy kell, de az út nagyon hosszú odáig.
Hogy szépen zárjuk a posztot, itt egy jó idézet az egyik versből:
"Szörnyen jó veled lenni,
és szörnyen hiányzol, ha nem vagy velem.
Egy szép nap szörnyen feleségül veszlek,
és az minden lesz, csak szörnyű nem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése