Kiadója: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 352. old.
Folytatásos: igen, 1 rész, de a többi más szereplőkkel
Fordította: Szujer Orsolya
Eredeti címe: Ten tiny breaths
Borító: Németh Balázs és Magocsa- Horváth Évi
Fülszövege:
Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.
Nem olyan régen választottam ki a könyvtári SZIESZTA polcunkról, mert akkor melankólikusabb hangulatomban szenvedő tini fiatalokról akartam olvasni, valami veséig hatoló szerelmes történetet. Nagyon sok oldalon láttam, hogy ezt ajánlották, úgyhogy kaptam az alkalmon, kikölcsönöztem és a héten az esős esték alatt el is olvastam.
Kaceynek balesete volt. Miután a húgával a tékozló nagybácsihoz és a vallásos nagynénihez kerültek, úgy döntött, jobb lesz tovább álni, és új életet kezdeni. Eddig jó is lenne, ha nem lenne poszttraumás stressz szindrómája. Fél az érintésektől, elzárkózik, a kick-box-ba menekül, és senkit nem enged közel, nem beszél a múltról.
Aztán ott van a szomszédban Trent. Akivel van pár igen túlfűtött jelenet például a mosókonyhában, és folyton csak figyeli a klubban. Titokzatos, de meleget és életet ad. Ő is titkot rejteget, és más könyvekkel ellentétben, nekem csak nagyon későn, a végén esett le, ki is ő valójában, és miért csinálja mindezt. Kapunk néhány kicsit szaftos, kicsit pajzán jelenetet a mosókonyhából és a Night klubból is (a lányok ott dolgoznak), de elég igényesen van megírva, nem olcsó erotikus részek vannak benne.
Innen a történet már megy a maga útján, egymásba esnek, szenvednek és tipródnak, majd jön a feloldás, a lelki sebek begyógyítása. Mindezt jól kezeli a rengeteg humorral. És sok érdekes szereplő is van benne. Ciklon, az elvált, egy gyermekes bárpultos anyuka, a mackó testű biztiőrök, és a kedves rendőr, és főbérlő, akik mindig feltűnnek, mikor kell. És az ember szájára mindig mosolyt csaló lányok, a kis 5 éves Mia, és Livie, aki mindig ott van támaszként, és mindig mindent jól csinál.
Amiben a sztori kicsit talán más, és újat tud mondani, az a poszttraumás stressz feldolgozása. Sok Rubin pöttös könyvben olvashatunk családon belüli erőszakról, megerőszakolt fiatalokról, de volt már autóbalesetes is. Itt viszont vannak halottak, minden oldalon, és a végén kifejezetten tetszett a rehabilitációs résznél, hogy az orvos hogyan világítja meg a különböző nézőpontokat. Ki a hibás? Hozhat mindenki rossz döntéseket? Meg kell és meg lehet -e bocsátani?
Végül ott van a cím, a mantra, amit Kacey az egész könyvben hajtogat, mert az anyja ezt mondta neki, bár neki sosem használt:
"Csak lélegezz, Kacey! Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"
És bár a terápia alatt Kacey valahogy megvilágosodik, az az igazság, hogy nekem nem esett le, ez most pontosan mire utalna. Mert ezeket még a baleset előtt mondta neki, és nem is közben. Fontos a légzés, mert lenyugtat, de erre már azelőtt is szüksége volt? Azelőtt nem süllyedt, nem nyomta semmi, nem érezte a fulladást. Nem tudom, ez nem kapott igazi feloldást a könyv végén, és lehet, hogy én nem értem, de nekem nagyon nem egyértelmű, mire utalt vele (és más kollégámnak se volt nyilvánvaló.)
Pár szóban a borítókról:
Mi nem az külfödlieket kaptuk, új magyar borítót készített hozzá Németh Balázs és Magocsa- Horváth Évi, akiknek már több csodás sorozatborítót is köszönhetünk. Balázs részt vett a Bane Krónikák terveinek kialakításában is. Bár az alámerülés miatt én teljesen más témára gondolnék a borító alapján, viszont a könyvet olvasva tükrözi a belső szorongást, a tartalmat, a depresszió miatt 'fuldoklást', ha úgy tetszik.
Fentebb a Pinterestes montázson látszik az egyik külföldi borító, most pedig megmutatok egy másikat is.
Ez talán a legkevésbé rá utaló, ha választanunk kell, szerintem a miénk a legszebb, az sötétebb hangulatú, bár ott meg nem vörös a haja, de ettől mondjuk eltekinthetünk. Tipikusan YA borító mindegyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése