2016. május 30., hétfő

Könyvajánló: Katie McGarry: Crash into you – Szívkarambol 3.

A könyv adatlapja:
Kiadója: Könyvmolyképző
Sorozat: Feszülő húr 3. kötet
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 496. old. 
Folytatásos: igen, 3 rész, de a többi más szereplőkkel
Fordította: Komáromy Rudolf
Eredeti címe: Crash into you
Borító: eredeti külföldi


Fülszöveg:
Kirobbanó történet egy jó kislányról, aki vakmerőségre is hajlamos, egy dörzsölt srácról, akinek nincs vesztenivalója, és egy száguldó tempóban szövődő szerelemről.
Színjeles tanulmányi eredmény, dizájnerrucik, kifogástalan élet – ennyit várnak Rachel Youngtól. A magániskolába járó tizenegyedikes lány azonban titkol ezt-azt jómódú szülei meg basáskodó bátyjai elől… sőt, épp két újabb tétellel gyarapította a listát. Az egyik, hogy sötét országutakon szokott száguldozni vadidegenek társaságában a Mustangjával. Hát a másik? A tizenhét éves Isaiah Walker – egy nevelőszülőknél fölcseperedett, tetovált srác, akivel szóba állnia sem lenne szabad. Ám miután a szürke szemű, átható tekintetű fiú a segítségére siet, többé nem tudja kiverni a fejéből.
Isaiah is rejteget titkokat. A lakóhelyéről és Rachel iránti tényleges érzéseiről. Még csak az hiányozna, hogy belegabalyodjon egy gazdag csajba, aki nyilván csak a kaland kedvéért kívánkozik a város rossz hírű déli fertályára – még ha ránézésre valóságos angyal is ez a lány.
Amikor azonban közös szenvedélyük, az aszfalton száguldozás, mindkettejüket életveszélybe sodorja, hat hetük marad, hogy kiutat találjanak. Hat hét, hogy kiderítsék, meddig hajlandók elmenni egymás megmentéséért.

Gondolataim a könyvről: 
Igen, tudom, hogy ez egy harmadik rész, de ez jött velem szembe a könyvtárban a polcon, és mivel a többiek már sok jót meséltek róla, így utána olvastam, megállapítottam, hogy bár egy baráti társaság, külön is lehet olvasni a történeteiket, és belevágtam. 

Rachel a tipikus gazdag de félénk, és érinthetetlen tini, aki meg akar felelni az elvárásoknak, akit elnyom a négy fiútesója, és aki elnyomja azt az ényjét, amit szeret. 
Isaiah meg a tipikus rossz fiú, rossz gyermekkorral, szülők és segítők nélkül, és kiderül, hogy a morcos vad külső itt is egy érzelmes szívtiprót takar. Mindketten szeretik a gyors kocsikat, és a versenyzést, és már csak a dráma kell bele, amit a szenvedő fiataljaink megoldhatnak....



Na jó, lehet, hogy ez így kicsit sarkítva hangzik, de mostanában már nem ez az első, ami ilyen témákat feszeget. A karakterek ismerősek, láttunk már hozzájuk hasonlót. És mindezt a viccesebb és érzékibb jelenetek mellett megfűszerezi a komoly témákat érintő kérdésekkel: állami gondozásban felnőtt gyermek talpra állása, egy családon belüli halál gyászának a feldolgozása, pánikbetegség és annak kezelése, éjszakai élet, tiltott versenyzés... és most a könyvfesztivál miatt elgondolkoztam azon, hogy ezeknek mennyire van helye egy jó YA könyvben? 
Ma már rengeteg YA ÉS NA regény foglalkozik a társadalmi problémákkal, és írnak családon belüli erőszakról, megerőszakolt tinikről, a gyász feldolgozásáról, problémás szülőkről, tömkelegével (külföldön százával.) Kérdés, meddig csúszik, csúszhat még az ingerküszöbünk? Már nem elég a sima romantika, mikor valamilyen fantasy körítéssel a fiatal szerelmesek áhítoznak egymás után. Már szenvedés, vér, és kétségek, és beforradni vágyó sebek kellenek... De kérdés, hogy tényleg kell ez nekünk? Ilyen fiatalon? 
Arról nem is beszélve, hogy ezen könyvek olvasóinak egyre lejjebb csúszik a korhatára, már 10-14 évesek is olvasnak sokszor Vörös vagy Rubin pöttyös könyveket. Meddig mehet még el az ifjúsági irodalom? Kellenek -e bele ennyire a társadalmi problémák? Szerintetek? Nyugodtan hagyjatok véleményt lent vagy akár a Facebook oldalon, kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok?
Kicsit visszatérve a könyv felé a filozofálásból maga a cselekménye érdekes, két szemszögű, és váltott nézőpontú. A jelenetek nem ismétlődnek, szépek a váltások, és persze a végén van 2-3 csavar, ami eléggé kiszámítható, és nagyon filmszerű (kifejezetten ez jutott eszembe. Láttam magam előtt, és néhol klisés volt.) Konkrétan voltak olyan pillanatok, mintha egy amerikai filmet (mondjuk a Halálos Iramban valamelyik részét) pörgettem volna magam előtt, és ez valahol jó, mert filmszerű. Az nem jó, ha onnan veszi a mondatokat, és a kliséket is.
Egyébként végtelenül cukik, a pasi macsó és makacs, és mindent megtenne Rachelért, Rachel pedig kellően félénk, és tudatlan, és bátor amikor kell, és ostoba, mikor annak kell lennie.

Egy estére kikapcsol, pont annyi amennyit vártam, nem több és nem kevesebb. Viszont megint tanultam a gyorsulási versenyekről, a mustangokról, és megint csak tudjuk, hogy mindent ki kell beszélni és fel kell dolgozni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése