2017. április 25., kedd

Könyvfesztivál után...

Kicsit még szétesve próbálom összeszedni a könyvfesztiválos élményeket, annyira tömör volt ez az egy nap. Szegedről indulva a vonatállomáson kedves ismerősbe botlottunk a Betűevőkről, így ő sem utazott egyedül és simán végig beszélgettük az utat a Nyugatiig. Utána a villamosjegyeket megszerezve belevágtunk a Pesti életbe (de csak módjával).




Amit már előre látni és tudni lehetett, az a tömeg és a dugók korai kialakulása. Mi 10 körül értünk a Millenárisra, ahol nem kis meglepetésünkre valamilyen Hamburger- és sörfesztivál is éppen folyt (szó szerint) így már az elején megvolt a fesztivál feeling. Ebben az évben eltekintettek a karszalagtól, szerencsére, nem lassították tovább az amúgy is lassan, tömött sorokban hömpölygő tömeget.

A 10 órás On Sai dedikálást lekéstük, így inkább mentünk egy gyors, elnagyolt kört, meglátogatva a Fumax, Gabo, Geopen, Könyvmolyképző négyest. Mivel mindenhol 20% kedvezményt adtak (a nekem meglévő 30 helyett),így lefaragtam a listáimat, és általában kiadónként 1-1 könyv volt a limit. Amit a délelőtti körökön sikerült beszerezni:

Gabo:
Mary E Pearson:  Az árulás szépsége - és rengeteg csodás könyvjelző

Geopen:
A kedvenc zsákbamacskás helyem, iszonyat jó a marketingjük, vettünk is a 20 éves ünnepi kiadások borítóiból készült, designos papírba csomagolt kupacból (mindössze 1500 Ftért). Bár én biztosra mentem, és megkérdeztem a lista alapján mi lapul benne, így a választás Harper Lee: Menj állíts őrt-je lett. És gazdagabb lettem egy zöld-fehér batikolt táskával, amibe utána az összes prospektust elpakolgattam.

Könyvmolyképző:
Hiába volt három standjuk, a kettő zsúfolt a B részen alig volt megközelíthető, mivel sor állt a kasszához és a dedikálásokhoz is, ezért élet-halál harcot vívtam, hogy megszerezzem Csendes Nóra: Zápor Utcáját. A jutalmam a sétálójegy volt, ami a Könyvmoly új Nyugati téri boltnyitási kampányának a része, és egy kis ezüst könyves medál ajándékba a vásárlásért. Csudiszép.

Helikon-Libri:
Valahogy itt láttam meg a Helikonos zsebkönyves forgó állványt, ahol 800 Ft-ért lehetett venni kis zsebkönyveket, és gyorsan ki is választottam Boris Vian: Tajtékos napok, és Lao-ce: Tao Te King klasszikusait, amit egy Betőevőkön ajánlottak, és azóta meg akarom szerezni. Tovább álltunk sorba a kasszához, mint amíg kiválasztottam a könyveket.

Fumax:
Anthony Ryan: A vér éneke 1.  (már csak ez hiányzott, és kaptam szép könyvjelzőket itt is mellé. A Puha boldog puffancs most nem jött velem, de ami késik, nem múlik:-D). 

A rendezvény vendége volt szombaton Orhan Pamuk, és sajnos azon kívül, hogy kb. ezren álltak hozzá órákig sorba dedikáltatni (azt hiszem, 3 órán át biztos dedikált) nem sokat láttunk belőle. Mivel nem ismertem a könyveit, látatlanban pedig nem akartam könyvet venni, így csak a fotó maradt róla.



Dél előtt majdnem elcsíptük a sétáló On Sait egy aláírásra, de mondta, hogy jobb lesz rendesen a standnál, különben kialakul a sor mögöttem. És mit ad Isten, a standnál így is lett. De sikerült az Esővágyat és a Szürke Szobákat is aláíratni vele, kaptam szép hozzájuk illő könyvjelzőt, és mesélte, hogy bár az Artúrt is írja, megint készül novellás kötettel is. :-D


Spirit Blissre is a stand mellett várakozva csaptunk le a legújabb A szem című kötettel, így azt hiszem én voltam az első akinek a könyvét aznap aláírta, (bár nem szó szerint, mert ez a nővéremnek lett címezve, én voltam a postás) és a tömeg elől még gyorsan elmenekülve épp sikerült egy képet is készíteni a nagy pillanat után.

Mivel megcsúsztunk, a fantazis előadásra már nem akartunk beülni, így leültünk a fenti galérián megebédelni, kicsit megpihenni, és a hátunkat is megpihentetni a hátizsákok és táskák súlya nélkül. Itt szúrtuk ki, ahogy a lila hajú Vivien Holloway egy doboz süti mellett lelkesen dedikált, vagy hogy egy Csillagok háborúja-féle rohamosztagos sétálgatott a gyerekeknek előadó együttes mellett, és a könyves standok között. Éteri fél óra volt. Közben listáztam hol tartok, mit kéne még venni, aláíratni, és egyáltalán.
Mögöttünk zajlott a BTK tali, szintén lerogyva, ahol több ismerős blogger arc is ránk köszönt és még mindig isteninek találom Deszy és Fummie pólóját! Mindig felkészülten érkeznek a lányok!

Aztán mentünk egy nagyobb és alaposabb kört, ahol a kisebb standoknál is szétnéztünk, mint például az Alföldi Nyomda Zrt. akiktől sok, igen szép gyermek fejlesztő füzetet is lehetett válogatni (ingyen :-)

A PIM-nél megint csak a szánkat tátottuk a rengeteg ötletes lehetőségen, hogy lehet magyar írók-költők arcával, szavaival, örökségével bármit eladni. Nekem most a memória játék (írók tárgyaiból), a papírnehezék, és az írók reprint kiskönyvei (útlevél, bizonyítvány, stb) vitte a prímet, végül egy-egy petőfis kitűzőt mi is magunkra szabadítottunk. (Szabadsáááág, szerelem!)

Mivel Szurovecz Kitti csak 17 :00-kor kezdett, így kimentünk és kerültünk egy kört a kinti standoknál is, szagolva a szélben hozott füstöt, majd úgy gondoltuk, ideje uzsit és vacsit is szerezni a hazaútra, így gyorsan még betértünk egy nagyobb boltba péksütiféléket venni, majd újult erővel vágtunk neki a tömegnek visszafelé is.


Mivel ügyesek és gyorsak voltunk, befoglaltuk az első helyet Kitti dedikáló asztalánál, kezemben szorongatva a Hópelyhek a válladont és mikor megérkezett, (örült neki vagy sem :-) minket láthatott meg elsőnek. Kaptam egy személyesebb dedikálást is a könyvbe, és prológust a készülő regényből, majd a gyors fotó után mi még elrohantunk az utolsó tervezett előadásra.

Eredetileg nem terveztünk beülni, de a kiderült téma érdekessége miatt belehallgattunk a Szabó Magda teremben  először a Könyvmolyképzőnél megjelent Kincsemhez kapcsolódó pódiumbeszélgetésbe, (sok történeti érdekesség derült ki, a kutatás izgalmai, és a szereplők valós életének egy-egy szelete) majd a kiadó vezetőjével, Katona Ildikóval való beszélgetésbe is.
Zajlik az élet a Könyvmoly háza táján, talán nem titok, hogy több boltot is átvesz a bedőlt Alexandra hálózattól, és elég sok érdekesség merült fel az ott ülő olvasóktól is a dolog kapcsán. Így Varga Bea indító kérdései után gyorsan átalakult egyfajta kérdezz-felelekké a beszélgetés. Itt kiderült, hogy a közeljövőben majd Szegedre is terveznek boltot, de egyesével, ésszerűen akarják átvenni, és átalakítani, formálni a saját arcukra a könyvesboltokat. Lesz aminek eltér majd a kínálata, de Alexandra Value néven (megtartják a márkát) próbálnak új arculatot adni nekik. Lesz, ahol megmarad a kávézó, és a webshopot is szeretnék üzemeltetni, majd később egybe olvasztva a saját rendszerükkel. Mindenképpen számunkra ígéretesen hangzik a dolog, és csak reménykedhetünk, hogy a megfontolt bolthálózat építés sikeres lesz, és fent is tudja tartani magát.

6-kor aztán teljes erőbedobással megcéloztuk a 4-6-os villamost és a Nyugatit, mert Szegedre indultunk haza, és így is fél 10 volt, mire leszálltunk a villamosról. Szerencsére a vonaton megint összetalálkoztunk Anettával, így együtt beszélgettük végig az utat, megmutogatva a kincseinket, a felpakolt hátizsákból előszedve a dedikált szépségeket.


Bár nem olcsó a felutazás, és ilyenkor mindig iszonyatos a tömeg, a nagy találkozás, a rengeteg élmény, a betekintés a könyvvilágba megéri, hogy az ember egy évben egyszer rászánjon egy napot, és hátizsákosan bejárja a magyar könyvbirodalmat, dedikáltasson, és beszélgessen a hasonszőrűekkel. :-D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése