2017. október 11., szerda

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Soha, de soha mini trilógia - Never never 1-3.





Gondolataim a könyvsorozatról:

Minden úgy kezdődött, hogy az első része bekerült hozzánk a könyvtárba, és belekezdtem. Elfelejtett múlt, szerelmes regény, hmmm, gondoltam, ez jó falat lesz.

A fülszövegek szerencsére rövidek, és nem lőnek le nagy poénokat. Silas a fiú és Charlie szemszögéből is kapunk fejezeteket párhuzamosan, ez már egy jó pont. Gyanítom a két írónő bújik meg a két karakter mögött, és nem csereberéltek, mert a két karakternek nagyon más a stílusa.

Az iskolában térnek magukhoz, és nem emlékeznek semmire. Az elején sodródnak az árral, tanulnak és figyelnek a társaiktól, és próbálják megérteni, mi történt velük.

Aztán összetalálkoznak, és már együtt indulnak az útkeresésre. Plusz pont az íróknak, hogy csak az emlékeiket vették el, a képességeiket nem, tehát tudnak autót vezetni, és fotózni, bár érdekes ezek hogy maradnak meg emlékek nélkül.

Az egész könyvsorozatot átlengi a misztika, izgalmas, kicsit krimis beütése is van helyenként. Jegyzetelnek, nyomoznak, utána olvasnak, összerakják a darabokat, és a dolog  megint megtörténik, de itt legalább már nem felkészületlenek.

Ekkor jön az első könyv függővége, ami elég gyilkos, így kénytelen voltam megszerezni, és gyorsan elolvasni a folytatást. Ami pedig egy tipikus átkötő kötet, igazán sok minden nem történik benne, kicsit tovább boncolgatják a két főszereplő múltját, és megismétlődik ciklikusan az, amire már az első kötetben rájöttek. Most a feszültséget a lány eltűnése és elrablása jelentette, amivel egy enyhe pszicho-krimi szálat is elkezdtek, de ez elég befejezetlennek tűnik. Nincsenek okok, miértek, válaszok, elszöknek és haladunk tovább az árral, aztán megint kapunk egy függővéget...

És itt kezdtem besokallni. A harmadikat angolul találtam meg, még magyarul sajnos nem jelent meg, és nem tudom ebben az évben várhatjuk -e, de sajnos az ennél ígéretesebb befejezést nem igen tudták volna rosszabbul megcsinálni. Az ember sejti, hogy miért történt velük az emlékvesztés, de biztos magyarázatot nem kapunk. Puff, minden helyre áll. Én már kombináltam a misztikus bolttal, valami természetfelettivel, szinte mindennel, csak ezzel nem! És így sajnos nekem elég snassz lett ez a jól elkezdett, majd hamvába holt kis novelláskötet.

Vagy írtak volna három hosszabb kötetet, ahol lett volna idő és elég tér kifejteni valami frappáns magyarázatot, vagy írtak volna egy hosszabbat, ha már össze akarták csapni, de ezért kár volt három kis kötetben kinyomni ezt a kis sztorit, úgy, hogy az első-második eléggé hasonló, a harmadiknak meg elég lecsapott vége van.

Egyszer elment - végigküzdöttem, de nem tetszett 💤


Fülszöveg:
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Ne habozz! Imádni fogod.

A könyvek adatlapjai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év (magyarul): 2016,  2017, a harmadik még nem jelent meg
Oldalszám: 176. old., 120. old.
Sorozat: Vörös Pöttyös
Folytatásos: trilógia, két része kint van magyarul, a harmadik már megjelent külföldön
Fordította: az elsőt Kamper Gergely, a másodikat Matyola Melinda

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése