2017. november 13., hétfő

Ewan McGregor, Charley Boorman: A hosszabb úton - Árnyékunk nyomában a Föld körül







Gondolataim a könyvről:
Az októberi Betűevők olvasókör témája az utazás volt. Lehet ez lelki, testi, fizikai, egész életet megváltoztató, a lényeg, hogy a szereplő utazzon a könyvben, és ezáltal élmények érjék.

Mikor elkezdtem könyvet keresni a témához, eszembe jutott egy sorozat, amit még régebben láttam.
 A hosszabb úton angolul Long Way Round. Két angol színész, az egyik akkori nagy kedvencem volt a Moulin Rouge kapcsán, kettecskén körbemotorozta a Földet. Valamelyik nagyobb csatorna ment velük forgatni is, és egy több részes sorozat készült belőle. Utána néztem, és hát a piaci rést kihasználva, szerencsére, útinaplót is írtak maguknak, és családjaiknak, amit a szemfüles könyvolvasó meg is vehet, hogy csak a fejében utazzon velük.
Én másodjára ennek a könyvnek vágtam neki, és utaztam velük képzeletben.


Szinte minden fontos mozzanat benne van a könyvben. A két főszereplő Ewan McGregor skót színész találkozásával, az angol Charley Boormannal egy filmforgatáson. Honnan jött az ötlet, hogyan szereznek rá pénzt, szabadidőt, anyagi, és szellemi támogatást, majd a felkészülés.

Érdekes őket látni, nem csak kalandvágyó férfiként, hanem érző, aggódó apaként, ijedt turistaként, ahogy elérik Kelet-Európát. Nem mindennapi kalandjaik vannak, és sajnos elég sok mindent elmond országainkról az is, hogy milyennek látták Ukrajnát, ott találkoztak a maffiával, Oroszországban és Kazahsztánban pedig állandóan a rendőrség kísérgette őket.

Miután azt gondolták, maguk mögött hagyták a sűrűjét, jön Mongólia, ahol aztán tényleg meg kell küzdeniük az elemekkel. Jön az eső a sárdagasztás, és olyan úttalan utak, ahol több száz mérföldön át alig van ember. Sátoroznak, kalandoznak, elbuknak párszor, de olyan élményekkel gazdagodnak, amit nem mondhat el mindenki magáról.

Az áradó folyók és a júniusi esőzés feladja nekik a leckét Mongóliában a Csontok Útján, itt kénytelenek megadni magukat, annak érdekében, hogy ép bőrrel jussanak át a kontinensen.

Ezekhez a kalandokhoz mérten az amerikai részt 40 oldalban összecsapják. Elérve Ázsia keleti szélét repülőre szállnak, és az amerikai környezetben csak úgy suhannak alattuk a mérföldek. Számomra ez a rész volt egy kicsit összecsapottabb. Erről is vártam volna annyi infót, mint a mongol részről, de itt nyilván hotelekben alszanak, és nem az ott lakók sátraiban, jurtáiban, ahogy keleten tették.

Mindenesetre felemelő élmény lehetett átélni, ők pedig elég érdekesen és szórakoztatóan írják meg ahhoz, hogy az ember kedvet kapjon, rákeressen a neten, és visszanézze a róluk készült műsort is.

Valószínűleg kiveszem majd a folytatást is, ami az afrikai útjukról készélt, Long Way Down= Hosszú úton lefelé címmel.

Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈


Fülszöveg: 

Ártatlan ​álmodozásnak indult az egész. Ewan McGregor színész és – saját bevallása szerint – motorbolond egy csöndes szombat délután a világtérképbe merülve ücsörgött otthon, és észrevette, hogy a Földet körbe lehet motorozni, éppen csak a Bering-szoroson kell „átugrani” Oroszországból Alaszkába. Mivel a revelációként ható felismerés sehogy sem akart kimenni a fejéből, felhívta legjobb barátját, egyben színészkollégáját, Charley Boormant, aki szintén lelkes motoros. „Charley – mondta –, azt hiszem, át kéne jönnötök vacsorára…” Ewan és Charley Londontól New Yorkig üldözték a saját árnyékukat. Átrobogtak egész Európán, aztán Ukrajnán, Kazahsztánon, Mongólián és Oroszországon, hogy a Csendes-óceánon átkelve Alaszkán, Kanadán és az Egyesült Államokon keresztül érjék el úticéljukat. A hatalmas BMW-k gumija alatt tovasuhanó mérföldek azonban egyre több bajt is hoztak rájuk. Kimerültség, sérülések, balesetek tették próbára erejüket, kitartásukat, és alaposan feladták nekik a leckét a szeszélyes időjárási és útviszonyok, valamint a sokfelé zűrzavaros politikai helyzet is. Kazahsztánban paparazzók vették üldözőbe őket, Ukrajnában óriási puskákkal felfegyverzett emberek keresték a kegyeiket, többször zaklatta őket a rendőrség, a mongol nomádoktól pedig bikaherét kaptak vacsorára. És mégis, mindezen nehézségek dacára sikerült négy hónap alatt több mint 20 000 mérföldet maguk mögött hagyniuk, és időközben az életük gyökeresen megváltozott. Útjuk eseményeit megörökítették: fényképeztek, és naplót írtak a tábortűznél. Kalandjaik gyümölcse A hosszabb úton, ez a lebilincselő, őszinte és igen szórakoztató útleírás a földkerekséget – egy reménytelennek tűnő álmot valóra váltva – körbemotorozó két barátról.

A könyv adatlapja:
Kiadó: Konkrét Könyvek
Kiadási év: 2005
Oldalszám: 250. old. 
Folytatásos: igen, van egy második része az afrikai útról
Típusa: útiregény, beszámoló
Fordították: Szieberth Ádám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése