2018. február 1., csütörtök

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj




Gondolataim a könyvről:
Sok barátom ajánlotta a könyvet és sorba is kellett állnom!, hogy kikölcsönözzem. Egy könnyed, cuki, romantikust kerestem a hétvégére, meg is kaptam.

A felütés elég egyszerű. Jessie félárvaként megmaradt szülőjével elköltözik mostohájához, és annak fiához. Gazdag magániskolába kell járnia, ahonnan kiközösítik, nem tud eleinte beilleszkedni.

Ekkor menti meg a helyzetet VS (Valaki/Senki), aki először e-mailen, majd sms-ben folytat beszélgetést hősnőnkkel, így megosztva belsős információkat a suliról, és boldogítva Jessie napjait.
Nyilván ebben benne van az a báj is, hogy nem tudja ki az illető, ő elmondhat neki sok mindent, viszont a fiú ismeri, és közben megismeri a névtelen srác olyan  belső titkait is, amit még a régi társainak sem mond el.
Az angol borító. Ez is tetszik, de itt a magyar jobb.

Van benne gyászfeldolgozás is (Jessie anyja és VS testvére miatt), de a humoros írogatások között megtalálják a vidámságot, és egymást. Itt kezdik el reggelente a Mondj három dolgot magadról, amiből a cím is ered.

Több klisével is dolgozik, Jessie könyvesboltban dolgozik, persze a suliban kinézett fiú játszik egy fiúbandában, és persze egy közös irodalmi feladat miatt épp ezzel a fiúval kell együtt dolgozni. Erre már csak hab a tortán a bosszantó és okos mostohatesó (nem, itt nem gabalyodik bele, kivételesen, itt más klisével dolgozunk.)

Sajnos nem előnye az sem, hogy kb. a 60. oldalnál rájöttem kicsoda VS (próbálkozott megtéveszteni az írónő egy pár másik fiúval, ezúton üzenem: Nem jött be!), innen már csak jókat nevettem magamban az üzeneteken. Szintén negatívum, hogy Jessie néha belemerül az önsajnálatba, elég sok benne az ismétlés is, és persze a befordulás miatt hanyagolja otthon hagyott régi barátnőjét is.

Összefoglalva ne várjunk nagy csodákat, aranyos és vicces, de elég kiszámítható. Viszont ha fáradt idegeinket szeretnénk egy hétvégi estén valamivel kisimítani, amire nem kell nagyon odakoncentrálni, arra tökéletes.

És ilyen szép idézetekre is bukkanhat közben az ember:

"A tökéletes napok azoknak valók, akiknek kicsi, valóra váltható álmaik vannak. Vagy talán mindenkinek, csak éppen a múltba révedve születnek – csak azért tökéletesek, mert van bennük valami, ami azóta visszavonhatatlanul, menthetetlenül elveszett."



Nem bántam meg - nem volt annyira egyedi, de jól szórakoztam 💃

Fülszöveg:
Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?

Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.
Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?

Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja. 
Julie Buxbaum a szerző


A könyv adatlapja: 
Kiadó: Gabo
Sorozat:Young Adult
Kiadási év: 2017
Oldalszám: 360. old. 
Folytatásos: nem (a Goodreads szerint)
Eredeti címe:Tell me three things
Fordította: Szabó Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése