2018. február 5., hétfő

Sarah J. Maas: Empire ​of Storms – Viharok birodalma (Üvegtrón 5.)

"A fizetség megnevezhetetlen."



Korábbi bejegyzéseim Sarah könyveiről itt olvashatjátok!

A bejegyzés spoileres a tartalomra!



Gondolataim a könyvről:
Még 2017 márciusában estem neki az angol kiadásnak, mert nem bírtam magammal a 4. rész után. Eddig azt hittem, nem lesz olyan kötet, ami kenterbe veri a 3. részt (Team Rowan), hát ennek most sikerült. Az angolja nem olyan bonyolult, pár szakszó volt, amit néha meg kellett néznem, hogy a főnév vagy a cselekmény rendben legyen. Kb. a 80%-a meg is volt, a végébe pedig beleolvastam, így nyugodtan tudtam várni a magyar megjelenést, hogy majd abból tisztázom a homályosabb foltokat. Karácsonyra előrendeltem, és voilá, megtudtam mindent.

Amit eddig is imádtam benne még mindig zseniális. Sok szálon mozgunk, és most még bővült párral. Ebből a szempontból üdítő Lorcan és Elide kettőse, nézni, hogyan hat Elide kedvessége, bája, akarata Lorcan érzéseire, és terveire úgy általánosságban. Mindenki külön-külön járja be a saját útját, ők ebben a sorban üdítő folt voltak. Elide miután megmenekül Morathból, nem csak egy erős szövetséges talál, de egy tündért is, aki elvezeti Aelinhez.
Elide és Lorcan


"– Szerintem a szerelem boldoggá teszi az embert – mondta Elide, és az anyjára és az apjára gondolt, milyen gyakran mosolyogtak és nevettek, hogyan néztek egymásra. – A legjobbat hozza ki belőled.
– Azt akarod ezzel mondani, hogy rám egyik se illik?
– Szerintem te nem tudod, mi a boldogság."


Aelinnek most már nem csak Erawan sötétségével kell megküzdenie, hanem a saját népével is. Ebben a kötetben már az elején szembesülünk vele, hogy bár a szíve Terrasenbe vágyna, nem érhet oda sem egykönnyen.  A hűbéresei nem tisztelik, nem akarják elfogadni. Szövetségeseket kell szereznie, meg kell mutatnia a hatalmát, a szándékait. Gyereknek és (főként) gyenge nőnek nézik, és ez mélyen megsérti őt is, és a társait is. Ezek után Aelin most is fonja a saját tervét, közben végig, folyamatosan kapjuk az apró jeleket, de csak az utolsó fejezetben a csattanóban derül mindenre fény. Ebben a kötetben talán zártabb, kevesebb szerepet kap, de nagyon jól fel van építve a karaktere most is.

Hajóval indulnak további kalandokra és szövetségeseket keresni. Rémkulcsokat vadásznak, és közben többször kapnak misztikus jeleket, segítségeket Elenától és az apjától. Egyre több benne a misztikusm, az Istenek és a régmúlt titkai most derülnek ki. Azt is szeretem ebben a sorozatban, hogy soha nem kiszámítható. Mivel Aelin is megtartja sokszor a saját gondolatait, így habár az olvasó is belelát egy kicsit a fejébe, mégsem annyira, hogy mindent tudjunk.

"– Mi van, nem tetszik valami?
– Jó lenne – dörmögött Aedion, aki az asztal túlsó végén foglalt helyet Rowannel –, ha legalább részben beavatnál a terveidbe, Aelin.
– Pedig olyan jó nézni az arcotokat, amikor minden kiderül! – jelentette ki ártatlan hangon Aelin."


Több csata és csel is van benne, Aelin próbálgatja a tüzét, először Erawan sötétsége ellen (szinte a végkimerülésig), miközben a harcos kis csapat is egyre jobban kovácsolódik saját udvartartássá. Aedion és Lysandra mint két tigris kerülgeti egymást, Lysandra alakjait szerettem a könyvben.

Lysandra és Aedion
Mannon sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a kötetben. Kezdve mindezt Résvár támadásával, ahonnan elindul a közös száluk Doriannel, és öntudatra ébred. Fellázad, kiáll magáért, és megismeri ő is a saját múltját és küldetését. Mannon menekültként szintén itt talál segítségre Aelin csapatánál (és persze ismerősökre és barátokra.) Ebben a részben sokat megtudunk a népéről, szimpatikusabb lesz a karaktere és persze Doriannel tovább ismertetik egymás kultúráját. :-D

Mannon és Dorian
Ám e mellett egy másik nagy ellenséggel is meg kell küzdeni, és ez a nagyobb probléma. A tündérkirálynő, Maeve bosszúra áhítozik. Előhírnökként elküldte a Rowanhez hasonló két tünde harcost (Fenrys és Gavriel) személyében, akik elméletben Lorcant üldözik, gyakorlatban beálltak Aelinékhez segíteni.

A sok utazás során izgalmakban, és poénokban nem szenvedünk hiányt, de a nagy meglepetést, az utolsó fejezetek adják. Mikor már mindenki kimerült, és megharcolta a maga csatáját Maeve eljön Aelinért, és a félsikernek olyan kemény ára van, amit én sem gondoltam volna. Egyrészről már nem hittem, hogy az orrgyilkos kiképzés és Távolvég után lehet még valami ilyen kemény vele, másrészről a csel, amit közben Aelin kitalált és megszervezett fenomenális.
Szörnyű függővéget kapunk, és megvan a két fő szál amin a két folytatásnak el lehet indulni. A vert sereg egyik fele érte indul, a másik fele pedig a királyságot fegyverezi fel orgyilkosokkal, kalózokkal, tündérekkel, boszorkányokkal. Szép megoldás ez, arra leszek kíváncsi, hogyan oldja majd fel a 7. részben. 

Mert hogy a 6. könyvben egyáltalán nem erről van szó. Volt egy szál, ami ebből a könyvből kimaradt, mégpedig Chaol útja, aki délre ment hogy gyógyítót keressen magának, és segítséget Aelinnek. Ha igazak a hírek, a 6. kötet csak erről szól, és egy árva szó nincs benne a többiekről (amit egyáltalán nem értek, nagy írói baklövés). Más stílusú a borítója is, és amikor kiderült kint, nagy felháborodás volt belőle, hogy nem Aelin folytatása jön, hanem egy afféle spin-off Chaollal.

Belefutottam pár spoilerbe a külföldi oldalakon, és sajnos ha minden igaz, Aelin csak az utolsó fejezetben bukkan fel. Mivel biztos érdekes a sztori miatt, valószínűleg elolvasom majd a 6.-at is, de a mai napig nem értem.

A hetedik rész, ha minden igaz, pedig ez év októberében várható angolul, mivel addig azt hiszem, a falat fogom kaparni, gyanús, hogy megszerzem majd a Depositoryról angolul ezt is.


Jah, és azon nevettem közben, Aelinnek lassan annyi címe lesz, mind Danerysnek a Trónok Harcában. Sarah nem adja alább, minden könyvben szerez párat neki. És most már igazán nem mondhatják, hogy a nők, nem tudnak csavaros, érdekes, sok szereplős fantasyt írni, mert ha ez valakinek nem üti meg a mércét, írjon jobbat! Ez már az 5. könyv, de még mindig tudta eddig fokozni, izgalmassá, érdekessé, újjá tenni a sztorit, és bővíteni a világot.

Persze, megvannak a párjaink, és most már szépen összeálltak a seregek és a csapatok, de még mindig előbújik a történetvezetésből egy-egy új réteg, új háttértörténet, vagy a múltból, vagy a későbbi nagy tervekből. Fokozatosan, szépen apránként van felépítve, és most Elena narrációja és a fenti nyitómondat teszi keretbe ezt a részt és a végén a csattanót. Mindig azt írom, hogy nem tudom, meddig lehet ezt még fokozni, de kívánom, hogy a 7. részben nagyon frappánsan zárja le a történetet!




Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖

Fülszöveg:
A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.

Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek.

Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága.

A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását.

Sarah J. Maas, az író,
aki anyai örömök elé néz

A könyv adatlapja: 

Kiadási év: 2017
Sorozat: Üvegtrón 5. rész
Oldalszám: 776. old.
Műfaja: YA fantasy
Fordította: Hetesy Szilvia
Folytatásos: igen, 7 részesre tervezik, az 6. megjelent külföldön
Angol címe: Empire of Storms

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése